„We Come in Peace”, azaz „Békével jöttünk” - így szólt a szlovén indusztriál-úttörő képzőművész-zenészcsoport, a Laibach tavalyi turnéjának címe, amit a hamar kultstátuszba katapultált űrnácis-inváziós Iron Sky című filmből vettek. Pedig a Laibachra sok minden jellemző, csak az nem, hogy „békével jönne”. A súlyos ipari feldolgozásairól, egyenruháiról és nem utolsósorban végtelen iróniájáról elhíresült Laibach legújabb, 2014 februárjában megjelenő Spectre (azaz Kísértet) című lemezét mutatja be egy nagyszabású turnén – Budapesten hol másutt, mint a város leghatásosabb ipari emlékén, az A38 Hajón. Úgyhogy a tavalyi turnészlogen után idén érdemes újjal megismerkednünk: Kísértet járja be Európát.

Ha létezik kultikus zenekar Közép-Európában, akkor a Laibach az, elsősorban azért, mert ezt a kultuszt a tagok maguk gerjesztették. Ma már nehéz elképzelni, hogy ez a nyolcvanas évek elején alakult szlovéniai (akkor még jugoszláviai) művész-, zenész- és provokátorcsoport milyen elemi hatást gyakorolt a korszak gondolkodásmódjára. Hogy milyen brutális csapásként érte a szocialista blokk kultúrpolitikáját egy maréknyi, alig leplezetten náci és kommunista katonai és ideológiai jelképeket használó, Wagnert és a korabeli mainstream popzenét egyaránt parodizáló avantgardista. Pedig - válaszolják ironikusan a képzőművész tagok az ellenük felhozott vádakra - "csak annyira vagyunk nácik, amennyire Hitler festő volt". A Laibach kétségkívül a legnagyobb hatást gyakorolta a keleti blokk együttesei közül. A Frankie Goes To Hollywoodtól a Rammsteinen át Marilyn Mansonig és a Nine Inch Nailsig számtalan zenekar és zenei irányzat táplálkozik a laibachi örökségből, akár a látványelemekre, akár a zenére, akár a szövegekre gondolunk. A Laibach története 1980-ban, abban a jelképes éveben kezdődött, amikor Lengyelországban megalakult a Szolidaritás és bevezették a szükségállapotot, Jugoszláviában pedig meghalt Joszip Broz Tito. Egy Ljubjanához közeli bányászvárosban, Trbovljében megalakul az eredetileg képzőművész-csoportként indult Laibach (mely nevét Ljubjana német elnevezéséből nyerte). A csoport később - egyéb színházi és képzőművészeti kezdeményezésekkel egybeolvadva - NSK, azaz Neue Slowenische Kunst néven valóságos művészi állammá nőtte ki magát, és a Laibach eme összművészeti szerveződés zenei leágazásává alakult. Már korai koncertjei és performanszai óriási botrányt okoztak Jugoszláviában, ahol a náci jelképekkel kokettáló társulat egyenesen az önmagát a partizánmítosszal megalapozó jugoszláv állam szívébe talált. A betiltások és hatósági eljárások ellenére a Laibach 1985-től kezdve viharos tempóban kezdte megjelentetni lemezeit. A zenekar nemzetközi hírneve is egyre nőtt, és 1987-ben a Mute-nál (a Depeche Mode és Nick Cave kiadójánál) megjelent az Opus Dei album. A lemezen található brutál-indusztriál feldolgozások, például az osztrák Opus népi mulatós rockhimnusza, a Life Is Life vagy a Queen One Visionjének metálos-Wagneriánus-pszeudonáci átértelmezései, illetve a megjelenést követő turné valósággal a mainstreambe katapultálta a Laibachot. A zenekar ezek után tudatosan és következetesen sajátította ki a popkultúra produkcióit. Megjelentette a Sympathy for the Devilt, ami nem más, mint a híres Rolling Stones-szám egy nagylemezre való különböző indusztriál-hangulatú feldolgozása, vagy a Let It Bet, ami az egykori Beatles-klasszikus teljes átköltése. "Nem hiszünk az eredetiségben" - jelentették ki a Laibach tagjai, amikor jóval később megkérdezték tőlük, hogy nem zavarja-e őket az életművét és külsőségeit teljes egészében tőlük lopó Rammstein óriási sikere. "Nem hiszünk az eredetiségben, ezért a Rammstein nem is lophatott tőlünk." Ez az esztétika végigvonul a Laibach-lemezek során, szégyentelenül és kételyek nélkül nyúlnak bármilyen anyaghoz, legyen az popsláger, Wagner-opera vagy nemzeti himnusz. A Laibach utóbbi időben született lemezei is ilyenek: a 2006 őszén megjelent Volk tizenhárom állam (köztük a Vatikán) és ráadásként az NSK hivatalos himnuszát tartalmazza - természetesen a jól megszokott indusztriál-techno átdologzásban. A következő, 2008-as sorlemez, a Laibachkunstderfuge is pontosan ezt az esztétikát követi: ezen, a kötelező szójátékot kihasználva sajátítják ki, és értemezik újra J. S. Bach műveit, bizonyítva, hogy a barokk egyházi orgonamuzsika szoros kapcsolatban áll a szételektronizált ipari technóval. Ezt követte a sokatmondó című Volkswagner projekt, aminek zenei (és ideológiai) tartalmáról mindent elárul a Richard Wagnertől idézett mottó: „Rendkívüli vágyat érzek, hogy megvalósítsam a művészi terrorizmust.” És persze ott a tavalyi év nagy kult-sikere, az ironikus-parodisztikus sci-fi, az Iron Sky filmzenéje, amiben mindent összehordanak és feje tetejére állítanaik, amit valaha alkottak. A sikert meglovagolva pedig a Laibach még azt is megengedhette magának, hogy másokkal együtt önmagától is lopjon (oppardon: kisajátítson), és Reproduction Prohibited címen nem átallott egy „best of” válogatáslemezt kiadni – csupa-csupa korábban megjelent-játszott feldolgozásból. Bár a felületes szemlélőnek úgy tűnhet, hogy a szocialista blokk felbomlásával, a hidegháború végével - és az üzletileg jóval sikeresebb hasonló zenekarok feltűnésével – a Laibach, éppúgy, mint a politikus-művészi indusztriál válságba került. Ám a 2004-ben megjelent életmű-összegző válogatáslemez, az Anthems, és azt követő amerikai turné újra a figyelem középpontjába állította a Laibachot. A turnéról készült Divided States of America DVD erőteljes dokumentuma annak, hogy a - ki tudja, hányadszorra - megújult zenekar ismét eltalálta a közhangulatot, jelesül a szeptember 11. utáni össz-amerikai félelmet és bizonytalanságot. A Laibach négy éve járt utoljára az A38 Hajón, akkor az NKS-Laibach zenekar-közösség alapításának harmincadik évfordulóját ünnepelte. Ezúttal hosszú szünet után megjelenő új sorlemezét, a 2014 februárjában megjelenő Spectre albumot mutatja be. Új program, régi erő. Lemezek Laibach, 1985 Rekapitulacija, 1985 Nova Akropola, 1985 Opus Dei, 1987 Slovenska Akropola, 1987 Krst pod Triglavom, 1987 Let It Be, 1988 Sympathy for the Devil, 1990 Macbeth, 1990 Kapital, 1992 Ljubjana-Zagreb-Beograd, 1993 NATO, 1994 Jesus Christ Superstars, 1996 Laibach, 1999 WAT, 2003 Volk, 2006 Laibachkunstderfuge, 2008 The Volkswagner, 2010 Iron Sky, 2013 Reproduction Prohibited, 2013 Spectre, 2014 Spectre – lemezbemutató turné 2014. április 16., szerda 20h A38 Hajó – Petőfi híd budai hídfő Laibach (SLO) www.laibach.org/ www.facebook.com/Laibach www.youtube.com/laibach Jegyek elővételben vásárolhatók az A38 Hajó honlapján (www.a38.hu), illetve személyesen az A38 Hajón. Személyes jegyvásárlás 2014. január 1-től február elejéig az A38 Hajó helyett a Ticketportal Bajcsy-Zsilinszky úti irodájában!