Így kell 19.-re lapot húzni… A 20. szülinapi csúcsprogramra nem gondoltam, hogy lehet még jobbat hozni. Ám a szervezőknek sikerült, nem „mainstream” szinten, hanem különleges csemegékben és hangulatban. Egy, már jól összeszokott társasággal vágtunk neki egy hatalmas bulinak. Visszagondolva, az egyik legjobb Summer Breeze élményem volt. Nem akarom az egekig magasztalni a szervezőket, de megint sikerült megugrani a lécet, amit hiányoltunk a Wacken-t látva, az idén ők is bevezették a vizesblokkokat, így a nagy melegben vízhez jutottunk. A színpadok még profibbak lettek, néha olyan, mintha álmodnánk, olyan itt minden.

Huszadik évfordulója a kedvenc nyári metálfesztiválunknak, mely olyan fellépőgárdát hozott össze, hogy bárki előzetesen is összetette volna a két kezét, hogy részt vegyen az eseményen. nekünk megadatott és minden képzeletünket felül is múlta, amit kaptunk ettől a hosszú hétvégétől.

Nekivágtunk újra az egész évben várva várt össznépi mulatságnak :) Az idén sem vártak kisebb nevek mint Slayer , Arch Enemy,Mastodon, Fear Factory, Airborne, Sabaton , Blues Pills és megannyi személyes kedvenc :) Igyekeztünk hamarabb ideérni hogy már nulladik nap is többet lássunk mindenből, mert ami itt van abból soha nem elég.

Immár 10. alkalommal indultunk neki ennek a csodálatos fesztiválnak, a jubileum kapcsán pedig elterveztük, hogy előtte Prágában is eltöltünk hármasban egy napot önmagunk ünneplésével. Sebi úr foglalt szállást, a Vencel tértől pár perc sétára. Bogyóval a szlovák határnál kevertük első fröccsünket, ugyanis Sebi bevállalta a cseh fővárosig a sofőrködést is. A hotelhez tartozott mélygarázs, a beparkolás után meglepetésemre egy 5 csillagos szoba várt minket, konyhával, légkondival, 100 csatornás tévével. Természetesen számunkra kihasználatlan maradt, hiszen nem sok időt töltöttünk el ott.

Aki jóféle metallal akarta ünnepelni a Mikulást, az az S8 Underground Clubban kedvére válogathatott a hazai underground zenekarai közül: a Santa Claus In The Dark elnevezésű program nyolc fellépővel, két teremben (Black és Red) igazi csemegét kínált a sötét zene kedvelőinek.

0. nap Megérkeztünk, sátorverés, össznépi örömködés, hogy újra itt vagyunk. Aztán felkerekedtünk megnézni a fesztivál koncerthelyszíneit , pólónézegetés stb. Sajnos én csak egy koncertet tudtam megnézni, mert kicsit elfáradtam. Deserted Fear Feltörekvő trash metál, jó kis zúzós, modernebb szigorúbb elemekkel tarkított muzsika ,nagyon jól szólt. Érzik ezt a srácok nagyon. Oda kell figyelni rájuk, egy új nemzedék egyik nagy ígérete.

Idén ünnepelte a Stonedirt zenekar fennállása 10. évfordulóját, s e jeles alkalomból egy nagyszabású koncertet szerveztek a leghíresebb magyar Iron Maiden tribute bandával, az Iron Maidnem-mel együtt, akik jövőre lesznek 20 évesek. A helyszín az „újjáalakult” néhai Wigwam, mai nevén Club 202 volt, ami jó választásnak bizonyult – mind a hangzását, mind a befogadóterét illetően. A két csapat már korábban is játszott együtt: idén januárban a Kék Yukban, egy szintén emlékezetes esten.

Igencsak erősnek ígérkezett a szombat este, hiszen három nagyon jó zenekar gondolta úgy, hogy közösen kellene koncertezniük, a mi legnagyobb örömünkre. A hazai underground három meghatározó együttese nem is eszelhetett volna ki jobb megoldást, már az esemény meghívója, a fellépők névsora is felcsigázta azon zenehallgatókat, akik a kicsit bonyolultabb műfajokat részesítik előnyben.

29 July - 02 Aug, 2015 - Wacken (GER) Nehézkes volt a történet, mivel Bandi nem igen tudta eldönteni, menjünk-e vagy sem. Egyedül nem vágtam volna neki ennek az 1400 km-es útnak, igaz befértem volna egy két fős, idegen társasághoz a hátsósorba, de szívesebben töltöm az időmet ismerősök közt, mint sem egyedül mászkáljak Európa legnagyobb metálfesztiválján.

Különleges estének ígérkezett ez a pénteki fesztivál - melyben a DOOM és Death metal kedvelői közösen ünnepelhettek! Sajnos a program úgy volt ütemezve, hogy a bandák egy időben lépjenek fel, így gyakorlatilag csak egy félét nézhetett meg az ember. Ám a csúszás és hosszabb átszerelések miatt azért néha volt alkalmam kicsit megnézni a kreatívan Deathstage-re keresztelt terem fellépőit is (ismertebb nevén ez volt a Kisterem). S bár sokat járok a Dürerbe, abban az új teremben, amely egyúttal az engem leginkább érdeklő Doomstage helyszíne volt, még nem jártam.

Igen elfogult vagyok, hiszen mégis csak közel 30 évig éltem Szegeden. A SZIN együtt jár a nyár és a fesztivál időszak végével. Ezért szerintem sokan beleadnak anyait apait. Megkönnyebbültem mikor olvastam a közösségi portálon, hogy a vonalkódos ki- és beléptetési rendszert megszüntették. Na legalább a bejutás könnyített (gondoltam én). Pedig nem. Mi már rutinosan a VIP bejárathoz mentünk. Voltak mások is akik elővételes jeggyel szerettek volna ott bejutni, és fel sem tűnt neki, hogy személyit is kell mutatni. Ember, hol van az agyad?

Immár 9. alkalommal indultam neki ennek a fesztiválnak, ígéretes a zenei felhozatal, jó társaság, kell ennél több? Idén, egy nappal a fesztivál előtt még megszálltunk Kutna Horában, megnéztük a Csonttemplomot (remek választás egy metálfesztivál előtt), majd reggel onnan indultunk tovább. Két részletben az utazás is kényelmesebb.

A Miseriumot egy kedves barátom ajánlotta nekem – és rövid belehallgatás után úgy döntöttem, élőben is megnézem a csapatot. Erre az alkalomra mindössze két hetet kellett várnom: a budapesti Aspects és a svájci Make Me A Donut kíséretében egy ingyenes bulit csaptak a G3 Rendezvényközpontban.

Esős volt az indulásunk, mire Dinkelsbühlbe értünk sem változott a helyzet. A csapat másik fele Prágából érkezett, őket is bevártuk és azon imádkoztunk, csak addig csendesedjen az eső míg felállítjuk a sátrainkat. A bevezető úton láttuk, hogy a kemping területe a tavalyihoz képest nőtt. Levivel felidéztük amikor először értünk ide hol volt még a sátorozó terület vége, azóta óriásira duzzadt ez a fesztivál. A fohászaink meghallgatásra találtak, miután kiválasztottuk a sátorhelyet az eső alábbhagyott, így sikeresen felállítottuk a mi kis táborunkat.

Úgy gondolom, a Dalriada zenekart senkinek nem kell bemutatnom. A soproni banda tavaly ünnepelte 10 éves jubileumát, s ez idő alatt bizony hazai metal berkekben (különösen folk-metal körökben) egyre növekvő népszerűségnek örvend. A Csapat immár 8. sorlemeze kiadására készül – de azért közben sem tétlenkedik: koncertről koncertre járnak, melyek között egy különleges, akusztikus este is szerepelt, ami idén januárban, Budapesten került megrendezésre.

20 év nagy idő egy zenekar életében. A debreceni Replika idén ünnepelte ezt a jubileumot, s e kerek évforduló alkalmából – hazai pályán, a debreceni Roncsbárban nagyszabású, több mint két órás bulit rendezett. Vendégként a szintén jubiláló 10 éves Cadaveres-t hívták meg, akivel Budapesten is fel fognak lépni március 7-én.

Mikulásra kívánhat-e többet az ember, mint egy Shapat Terror, Uzipov párosítást élőben? Véleményem szerint nem, és tökéletesen elégedett is voltam a meghirdetett koncerttel. Az egri vitézek már régóta a kedvenc magyar zenekaraim között találhatóak, így nem is lehetett kérdés, hogy a szombat este a Gozsduban fog eltelni.

A világ egyik legjobb koncertzenekaraként beharangozott brit Skindred friss lemezével kopogtatott nálunk. Az Akvárium klubba meghirdetett koncert előtt egy dolgot biztosan tudtunk: nem lesz olyan ember a teremben, aki végig csak állni fog. A komoly stílusvegyületet bemutató zenekart sokan „ragga-metal” címkével látják el, ami egyfelől könnyebben beazonosíthatóvá teszi a színpadon látható és hallható produktumot, de egyúttal le is szűkíti a zenei mozgásteret és torzítja a tiszta kép kialakításának lehetőségét.

Gyermekkorunk legszebb dalai között minden bizonnyal megbújik egy-két Helmet dal, amelyek a maguk formabontó stílusával örökre bevésődtek a zenehallgató fülébe. Azt nem lehet mondani, hogy a nagy ívű énektémák, a gitárvirgák miatt emlékszünk ezekre a számokra, hanem a megfáradó metal színtérre érkező egyedi, unikális megszólalás és gondolatiság következtében irányult a figyelem a Helmetre.

Rossz ízű szappan; 56-os szám; Fotze Immár harmadik alkalommal csatlakozhattam ahhoz a kis csapathoz, akik évről-évre meglátogatják a németországi With Full Force fesztivált. A keménymagot alkotók már a nyolcadik egymást követő évben döntenek úgy, hogy ezen a nyáron is beiktatják ezt a rendezvényt a kötelezően elvégzendő teendők közé. A mintegy 850 km-t kitevő autóút bőven elegendő arra, hogy megtudj mindent a korábbi fesztiválokról, azokról a srácokról, akik ma már nem tartanak velünk, de a fénykorban letették névjegyüket és emlékezetes nyomot hagytak a fesztiválozás történelmében. A közel tizenegy órás utazás mindent próbára tevő perceit gyorsan peregnek, az autóban kivételesen és rám való tekintettel könnyedebb zenei palettáról merít a sofőr, ezzel is megakadályozva, hogy idő előtt felkössem magam (a történet eleje még tavalyelőttre nyúlik vissza, amikor egész úton kaszabolást hallgattunk és én – puhányságomból kifolyólag – egy bizonyos szint felett elkezdtem rinyálni valami könnyedebb zajért).