Megszámlálhatatlan mennyiségű jó zenekar működik a magyar undergroundba. Az ember csak kapkodja fejét annyi jó minőségű felvétellel találkozik. De ha minden egyes ilyen történet mögé nézzünk, akkor láthatjuk, hogy bizony nem kevés munka és kitartás eredményeképpen születnek ezek a hanghordozók. Az alábbi interjú jól példázza, hogy sokszor több mint 10 éves alkotói folyamatok eredményeképpen születnek, nagyszerű alkotások.

Több mint egy éve jött ki az első nagylemez, milyen volt a fogadtatása? Rengeteg munkát és időt fektettünk a debütáló lemezünkbe. Ahelyett, hogy a kezdeti öt fős felállással készült EP „sikerszámait” is rátettük volna a lemezre, inkább az újabb, hatunk által szerzett és hangszerelt dalokat pakoltuk rá, egy meglehetősen sötét vonalvezetés és koncepció mentén haladva. Nem mondanám, hogy echte koncept-lemez a Delirium provides the safest shelter, de van rajta egy rakás jófajta, mind zenei, mind szöveg-szempontból igazán súlyos nóta. Emellett multimédiás mellékletet is tettünk a CD-re, rengeteg fényképpel és egy afféle XXI. századi „túlélési kézikönyvvel” megtöltve. Úgy vettük észre, hogy a sok munkának meglett az eredménye: szinte kizárólag dicsérő véleményeket kaptunk, természetesen néhány őszinte, építő jellegű kritika melett. A hazai webzine-ek mellett megjelentek kritikák rengeteg külföldi zenei oldalon is, valamint a lemez igen sok letöltős blogon is szerepelt, ahol szintén jókat írtak a lemezről. Ez azért dicséretes, mert a tényleges „végfelhasználók” véleményét tükrözi. A hangzás és a külcsín sokaknak elnyerte tetszését, és a belbecs is, noha a dalok első nekifutásra kissé nehezen emészthetőnek bizonyultak. Való igaz, hogy csak sokadik hallgatásra mutatja meg magát a lemez úgy egészében. Nem egy könnyed autókázós dalcsokrot készítettünk. Összességében pozitív volt tehát a fogadtatás, bár nem nyitott meg annyi ajtót, amennyit reméltünk. Ha figyelembe vesszük hogy, több mint 10 éve léteztek, az nagyon sok idő. Hogyan lehet a lángot ilyen sokáig táplálni? Való igaz, a zenekar belülről nézve kicsit olyan, mintha 10 éve házasok lennénk :) A kezdeti tűz némiképp lecsillapodott már, de ezt ellensúlyozza sok más tényező: egyrészt a lelkesedésünk töretlen, másrészt pedig ennyi idő alatt jól kiismertünk egymást, és sokkal hatékonyabban, érettebben tudunk mind a közös dalszerzéshez, mind a zenekar egyéb dolgaigoz hozzáállni, mint a kezdeti időkben. Közösek a célok,erősek vagyunk, és szerintem fennállásunk legjobb dalait írtuk meg az utóbbi pár hónapban. Nedoluha György, mint tudjuk, a Superbutt-ban is tevékenykedik. Hogy tudja összeegyeztetni a sok fellépést a zenekarral? Amióta két helyen nagybőgőzik, azóta leszokott az alvásról :) Valójában az alkotói folyamat attól, hogy Nedo szupersegg lett, nem sokat változott. Eddig is a dobtéma végleges kialakulása után írta meg a témáit. Koncertek szempontjából már akadhatnak problémák, amennyire lehet, alkalmazkodunk a kialakult helyzethez. A nagy Deathcore őrületben milyen igény jelentkezik a melodikus Death-re? Látod, ez egy jó kérdés, mert mi sem tudjuk :) Nem azért játszunk ilyen zenét, mert úgy gondoljuk, erre van igény – egyszerűen ez a közös nevező. Bokodi „Bratwurst” Bálint, a másik énekesünk távozásával ez a közös nevező egy árnyalatnyit változott, ezt mindenki döntse majd el maga, hogy mennyire van így - május magasságában érkezik a vadonatúj Season EP! Terveink szerint ingyenesen letölthető online terjesztése lesz, bár erről még folyik a belső vita. Az pedig, hogy mekkora igény van rá, kiderül majd egyrészt a letöltések számából, másrészt élőben, a koncerteken. 5-6 buli már le is van kötve tavaszra, nyáron pedig kettő dalhoz is készítünk videoklipet. Ha a magyar színtérről ki kellene emelni pár zenekart, kire érdemes odafigyelni? Nos, itt hangsúlyozottan személyes vélemény következik :) Van pár nagyobb név, akiket honi kedvenceim közé sorolok: a Blind Myself, a Watch My Dying, a Cadaveres, vagy az Insane – de ők amúgy is szem előtt vannak. Akik viszont nem, és szerintem érdemes rájuk odafigyelni: The Sharon Tate (ők mondjuk meg is kapják a megérdemet segítséget Jakab Úrtól), Another Dawn Comes (kiváncsian várom az új cuccot, mivel mostanság stúdióznak), a Megazetor (jó cimborák, figyelemre méltó progos hozzáállással), a Problems (tökös csajozós rock ’n’ roll, félig-meddig a Délvidékről), a Cojones (a színtér egyik legkitartóbb tagja, igazi DIY)! Emellett újra aktív az Archaic és a Vale Of Tears is, előbbi a jófajta thrash, utóbbi a skandináv death prominens képviselője kis hazánkban. Mi az amire az elmúlt 10 év során a legbüszkébb vagy a zenekarral kapcsolatban? Egyértelműen ide tartozik az összes hangzóanyag, amit csináltunk. Vagy így, vagy úgy, de mindegyikük megismételhetetlen a maga nemében, mivel adott körülmények között születtek, mind zenekari, mind érzelmi szemszögből. Bizonyos szempontból afféle hányósvödrök nekem a dalszövegek, mindig arról írom őket, amik foglalkoztatnak. Vicces visszagondolni, milyen felemás érzésekkel fogadták például zenésztársaim a párkapcsolati kudarcaimat: egyrészt sajnálták a dolgot, valamint azt, hogy most megint pár hónapig „menstruálni” fogok minden nap, másrészt viszont azt is mondták, hogy „Ne sajnáld, legalább megint írsz pár k.rva jó szöveget” :) Na igen, nagyjából így is történt, bár a szövegek minősége szubjektív kategória :) Emellett a jelenkor hazai és nemzetközi történései sajnos (szerencsére?) szűnni nem akaró inspirációt szolgáltatnak... Büszke vagyok arra a tényre is, hogy remek zenészekkel vagyok körülvéve: Stawy zseniális dobos; Nedo sem véletlenül tolja a ’Buttban; Zsolti és Kubai pedig rutinos, összeszokott gitárosok, akik remek dalszerzői párost alkotnak. Büszke vagyok továbbá arra is, hogy az elkerülhetetlen bukta koncertek mellett rengeteg jó bulit csináltunk, és emellett volt pár igen nagy durranásunk is, elég csak a Szigetes koncertre, vagy a PeCsa-beli Killswitch Engage bulira visszagondolni. Végül, de nem utolsósorban, roppant büszke vagyok az új dalokra, személy szerint alig várom, hogy játsszhassuk őket élőben, illetve arra is roppant kíváncsi vagyok, hogy a közönség hogyan fogadja majd az újra öttagú A Losing Season-t. Találkozunk a koncerteken!