aJna interjú
A kondorosi aJna együttes nemrég készítette el első videoklipjét, amelyet a megjelenését követően már több ezren tekintettek meg. A progresszív fúziós zenekar igényes zenéjével hamar felhívta magára a figyelmet szakmai körökben. A megjelenő kép- és hanganyagok pedig mindenki számára közelebb hozzák a trió által játszott stílust. A megjelenő klip apropóján beszélgettem Piller Gyurival - a zenekar basszusgitárosával - múltról, jelenről és egy kicsit a jövőről is.
Kérlek, hogy pár szóban mutasd be a zenekar tagjait.
P. Gy.: Rendben. A gitárosunk Ulhjár Szabolcs - hozzám hasonlóan - autodidakta módon tanult zenélni csak ő egy "kicsit" nagyobb szintre fejlesztette a tudását, mint én. Dobosunk, Altmann János, ő tanult zenész, szerintem ez hallatszik is a játékán. Ők ketten kondorosi lakosok, a zenekar alapítói. Jómagam Piller György vagyok Békéscsabáról, és a basszusgitáron próbálkozok felzárkózni a többiekhez.
Gondolom már többen is kérdezték, de én sem mehetek el mellette: hogy kapta a zenekar a nevét és mit is jelent pontosan az aJna szó?
P. Gy.: Igen, ez egy kacifántos történet, mert nagyon nehezen sikerült elnevezni magunkat. Rengeteg név felmerült, de valaki mindig vétózott. Mielőtt bekerültem a csapatba Olyataminem néven emlegették magukat, viszont ez én vétóztam nagyon gyorsan. Maga az Ajna név egy zenekar számcíméből bukkant fel elsőnek, amit épp otthon hallgattam. Szépen csengett, ráadásul ez a homlokcsakra jelentése, a harmadik szemé és ez azonnal bejött mindenkinek. Aztán Szabi felhívta a figyelmet rá, hogy ezt adzsnának kell ejteni ráadásul ilyen néven sok előadó is van már, így kidobtuk ezt is. Az első koncertünk előtt került elő megint, mert muszáj volt nevet találni és megint felkerült az Ajna. Viszont most már rendesen j-vel ejtve, és szerencsére így is van jelentése, egy női nevet takar a dolog, ami azt jelenti szépség. Így kicsit kettős ez a név, ezért is írjuk a J-t nagybetűvel.
Említetted, hogy a két másik tag kondorosi, ők már együtt is zenéltek korábban. Te hogy kerültél a képbe?
P. Gy.: Igen, nekik megvan a zenei múltjuk egymással. A ’90-es évek legvégére lehet tenni az első próbálkozásokat. Már akkor is érdekes muzsikákat toltak a fiúk, mert vannak témák akkoriból is, amelyek a mai számaink alapjait alkotják. Bezony, több mint tíz éves dalokat tolunk.:) Én pedig úgy jöttem képbe, hogy Békéscsabára költöztem és felvettük a kapcsolatot Janival, aki középsulis szobatársam volt, és nekem pont akkor oszlott fel a metálbandám, amiben játszottam, nekik meg kellett egy bőgős, így egyértelmű volt a lehetőség a szereplésemre. Elmentem, benyomtunk, meghallgattam, ottmaradtam.:)
Én a "metalos" arcodat ismertem, nem tudtam, hogy ezt a stílust is kedveled. Nem túl lágy, túl "okoskodó" ez a zene számodra?:)
P. Gy.: Én nagyon sokféle zenét hallgatok és hallgattam is a metálbanda közben ugyanúgy. A trip-hoptól kezdve az alteres "kispálos" zenéken keresztül a jazzen át a taposós metálig mindent kipróbáltam. Azt vettem észre, hogy legjobban azok maradnak meg, amik a technikájukkal, a tudásukkal, az "okoskodásukkal" operálnak. Nem volt nehéz beleszokni ebbe a zenébe, mert az első próbán, amin ott voltam, hangszer nélkül, csak fülelni, leesett az állam, olyan hangulat jött át. Elsőnek arra gondoltam, hogy én ehhez kevés is vagyok, de aztán csak belerázódtam. Nem volt egy könnyű menet, sőt, de ez adta meg az egész ízét is, hogy ezt nyúznom kell, ez kihívás. Viszont úgy érzem, érdekes és igényes is az amit csinálunk és ezért mindenképp megéri. Nagy hátránya viszont, hogy itt nincs sörfolyó, meg pálinkaeső koncert előtt, mert oda kell figyelni.:)
A szerzeményeitek instrumentális formában jelennek meg. Nem gondolkoztatok még azon, hogy esetlegesen egy énekes mit tudna hozzátenni (esetleg elvenni:D) a dalokhoz?
P. Gy.: Dehogynem. Csak nem erőltettük. Én nagyon kíváncsi vagyok, de szerintem a többiek is, hogy mit tudna egy énekes hozzátenni, milyenné alakítaná a számainkat. Alapvetően már úgy is íródnak, hogy kizárólag a hangszeres zene a fő motívum, és pont ezért, nem tudom, hogy szólna - például a Spirál számunk - énekkel. Sok jó énekes van a környéken, de keresni nem keressük, mert ezt így szeretjük, de ha valaki bekopog, hogy "Hé, jöttem danolni!" akkor nem kergetjük el. Elkergetik maguk a számok
Nem egyszerű egy ilyen komplex muzsikára maradandót hozni. Esetlegesen az nem merült fel, hogy egy-egy számra tudatosan hívni vendégénekest?
P. Gy.: Ez nem is rossz ötlet.:) Biztos az lenne a hátránya, hogy esetleg koncerten is énekkel várnák eztán, annyi "vendégmunkást" hurcolni meg...csak háromszemélyes a kisbusz. Próbálkozás már volt, az Eta Carinae dalra énekelt egy leányzó, de folytatás nem lett. Körmendi volt a hölgy, az meg kicsit arrébb van
Lehet, hogy nem bírta a távkapcsolatot...
P. Gy.: Csak Szabolcs beszélt vele, mi ketten soha.
A tehetségkutatós fellépések adtak valami pluszt, vagy pusztán egy lehetőségnek fogtátok fel, hogy megmutassátok magatokat?
P. Gy.: Egyszerűen kíváncsiak voltunk mit szólnak ehhez a zenéhez, mit tudna mondani egy szakmai zsűri rá. Meg is lepődtünk mikor a Kelet Underground elődöntőjét megnyertük. Amikor bementünk éppen valami core formáció reszelte a deszkákat a zsűri meg: "Így kell ezt, bemozogni a színpadot, kontakt a közönséggel, pörgős volt fiúk jeeee!". A következő metálbanda ugyanezt kapta. Mi meg összenéztünk, mi a francot keresünk itt?! 3 tag akik, egy helyben állnak a színpadon, közönségre ki nem néznek, csak a gitárnyakra, a zene meg ezekhez képest igen langyi. Szóval, kicsit betojtunk. Ráadásul az egyetlen alteresebb, szellősebb zenét nyomó bandát meg jól le is húzták. Nagyon meglepődtünk a döntésen, a döntő második helyét pedig alig hittük. Ráadásul az első helyet is egy instru csapat vitte, ami még nagyobb meglepetés volt, mert általában rock vagy metál szokott nyerni. Szóval, ha pluszt adott, akkor azt mindenképp az önbecsülésünk kapta.
Milyen lehetőségeitek vannak a koncertezés terén? A közönség részéről milyen reakciók érkeztek, érkeznek? Van egyáltalán kultúrája ennek a progresszív, instrumental, pszichedelic stílusnak hazánkban?
P. Gy.: A kultúráról nem sokat tudok mondani. Sőt, semennyit. Régen simán befért egy Másfél a Sziget nagyszínpadra, ma örülhetne, ha 20 ember előtt felléphetne valami nevesincs feszt mini színpadán. Ennyit a kultúráról. Sajnos sokkal kevesebbet koncertezünk mint szeretnénk, elég nehéz elmenni ezzel a zenével bárhova. Például itt Békéscsabán egy koncertet sem tudtam még összehozni, mert nem vállalják be, vagy épp bezárnak az ilyen jellegű helyek. Szerencsére a visszajelzések viszont teljesen pozitívak. Hiába komplex, meg fura zene ez, de dallamot játszunk, néha mindhárman egyszerre, és ez tud fülbemászó is lenni. Volt olyan koncert ami után mondák nekünk, hogy mikor felmentünk igazából kiröhögtek minket, meg kis is mentek, mert őket ilyen biztos nem érdekli, de aztán csak végigállták a koncertet és utána elismerően jöttek oda hozzánk gratulálni, hogy ők azért nem erre számítottak. És ami a legjobb, hogy ezek teljesen változó korosztályú és ízlésű emberekből tevődnek ki. Fiatal rockerleányzó, kőmetálos, középkorú kíváncsiskodó, de még igazi diszkós vagy zenéhez kicsit sem konyító, danubius rádión szocializálódott hölgyike is nyilvánította már tetszését a zenénk felé, és ennek nagyon tudunk ám örülni. Soha nem felejtem, amikor egy koncert után egy kopasz, bomberdzsekis, marcona tag robogott felém, én meg már betojtam, hogy megtapos, amiért húztuk az időt az általa várt rockbanda előtt, erre azt mondja: "Azt a Zsuzsi mozogot nyomjátok már el megint!"
Igényes zene mellé igényes klip dukál. Hogy készült a Turba?
P. Gy.: Kitaláltuk, felvettük, utómunka tádáááá.:) Igazából volt egy ötletem, amit meg akartam valósítani, de a technikai tudás és háttér hiányában ez talon lett, míg egy régi ismerősömmel, Ács Petivel, újra össze nem fújt a szél minket. Nagyon tehetséges animátor lévén ő egyből azt mondta erre az ötletre, hogy simán megoldható, sőt, el is ereszthetem azt a fantáziát kicsit jobban. Írtam egy vázlatos forgatókönyvet, megbeszéltük a részleteket, majd helyszín- és színészkutatás következett. Miután ezek is meglettek, nekiálltunk a felvételeknek. Aztán jöhetett az utómunka. Ez kicsit elhúzódott, mert Petinek a munka mellett kevesebb ideje volt foglalkozni vele, mint azt várta, ráadásul velem is folyamatosan egyeztetni kellett és így Skype-on keresztül alakítgattuk aprólékosan a videót. Kemény menet volt, de megérte.
Mindenképp, csak gratulálni tudok a kliphez. A szám címe (Turba) egy érdekes kifejezést takar. Őszintén szólva, most találkoztam vele először. Honnan jött? Valaki foglalkozik a lélek nagy rejtelmeivel?:)
P. Gy.: Ebben Szabolcs az expert, én nem nagyon értek hozzá Én sem találkoztam még a szóval soha, ő adta a szám címét, abból a könyvből, ami a klipben is látható. Ez Hamvas Béla Tabula Smaragdina és a Mágia Szutra köteteinek közös kiadása. A klip történetét és megvalósítását is az ebben olvasható turba definíciójára építettük. Sőt, képletesen a zenekar volt maga a turba.
Zárásként még az érdekelne, hogy mi van a levegőben Délen, amitől ilyen minőségi zenekarok nőnek ki a földből és ontják magukból a jobbnál jobb dalokat? Gondolok itt az Angertea, Another Way, Dystopia, Real Lies, Baby Bone és az aJna munkásságára?
P. Gy.: Nem tudom. Errefelé elég arzénos a víz, lehet innen kellene kiindulni?:)
:)))
Köszönöm szépen, hogy a rendelkezésemre álltál és remélem, hogy hamarosan újabb aJna sikerekről tudunk beszámolni.
P. Gy.: Mi köszönjük a lehetőséget, és nálunk jobban ezt senki sem reméli.
www.facebook.com/aJnazenekar
soundcloud.com/ajna-4
[2013-06-21 06:50 feltöltő: Peti]