Alter District - Las Praderas (EP)
Kapásból betalált az első riffnél, már a formabontó (pont, hogy nem trendi hangzás), mert végre nem egy Dzs-be hangolt, műkeménykedő, mainstream-et majmoló hangzásvilág, tele tűzdelve külföldről ellopkodott forma gyakorlatokkal. Az Alter District új kiadványa igen magasra rakja a mércét, elsősorban maguknak, mert egy ilyen anyag után, ha lineárisan tartani akarják a színvonalat, megkerülhetetlen lesz, hogy ne váljanak komoly tényezővé a magyar színtéren.
Természetesen gyermekbetegségek adódnak, aminek elsősorban nem ők az okai valószínűleg, hanem az, hogy egyiküknek sincs a Magyar Államkincstárban, százalékos mennyiségben mérhető államkötvénye. Beszélek itt elsősorban a hangzásról, ami messze nem demo kategória, bőven túlmutat azon, csak ilyenkor mindig ott marad az a fránya hiányérzet, hogy mi lett volna, ha egy nagyon durva hangzással kapom ezt meg a hallójárataimba. Nem is arról van szó, hogy bármi összemosódna, csak valahogyan a karaktere egy-két riffnek nincs normálisan kiemelve. Ha jellemezni kéne a zenekar zenei irány vonalát, akkor természetesen egy előadó ugrik be, ami s-el kezdődik, és e-vel végződik, de minek is mondanám ki? Hallgassátok meg. Az előadók zenei felkészültségéhez semmiféle kétség nem férhet, nagyon komoly, komplex, első sorban progresszív elemek jellemzik a zenei megközelítést. Biztos, hogy nem ma kezdtek zenélni a srácok, még ha a fent említett zenekar, mint egy fátyolként lebeg is az Alter District-en. Azonban nem egy-két helyen érzem azt, hogy a srácok túlspirázzák a nyakatekert témákat, és ez elsősorban nem abba nyilvánul meg, hogy egy-két építőkocka nem állja meg a helyét egyedül, hanem túl sok téma van egymás után. Ezt a Shop Songban éreztem a leginkább, de vessék rám a követ, nagyon sokszor bebizonyította már a zenei igény, hogy ennél sokkal több és meredekebb dologra is igény van a piacon. Mikula Tamás nagyon szépen énekel, nem hamiskás abszolút, szépek a hajlítások, a kitartásokat nem érzem cikinek, tudja a srác a határait. A melodikus gitárok is igen eltaláltak, képesek érzelmeket reprezentálni, a hangszerek megszólalnak úgy az előadók kezében, hogy rendelkeznek azon kifejező késéggel, ami képes megidézni hangulati faktorokat. Talán ez a Farewell-nél sikerült a legjobban eltalálni. Amikor prog-os hangulati világról beszélek, ne tessék itt a Dream Theater-re gondolni, sokkal inkább a Tool-t vélem felfedezni inspirációs tényezőként. Tehát, aki már ilyen kategóriát vállal fel, annak már tényleg van egy-két fegyvertény a kezében. Meglátásom szerint nagyon komoly esélyekkel számol az Altre District elsősorban zenész körökben, azért mondom ezt így ki, mert a jelenlegi állás szerint kevés igény van az ilyen kiművelt muzsikára. De hát senki se lehet a saját hazájában próféta, ezért gondolok itt külföldre, ahol még talán esély is lehet egy kisebb kiadóra. Sajnos ez a progresszív metál őrület már lefutott körnek számít hazánkban kb. 10 éve, de reneszánsza lehetne ennek a szép műfajnak, a tonna számra mérhető fültágító tengerben.
Minden esetre ez egy nagyon erős lórúgás volt, semmi kétség nem férhet hozzá, én bátran ajánlom mindenkinek, aki nem csöppen el egy breakdown-tól. A tálalás hangulatos, már csak az igényt kell megteremteni a srácoknak.
Web: www.alterdistrict.com
Facebook: www.facebook.com/pages/alterDistrict/225319916507
[2011-11-18 18:10 feltöltő: Szilárd]