2007-ben alakult a debreceni zenekar Peter D. Maniak vezetésével, akinek ez már nem az első bandája. A korábban black/death stílusban ismert Neochrome feloszlása után más néven alapított zenekart. A stíluson picit keményített, a mostani irányvonal már kőkemény, régi vonalas death metál, mint pl. Cannibal Corpse, Morbid Angel, Deicide. Főleg a CC hatás érezhető, nekem abszolút beugrott róluk, és ráadásul nem is hozzák rosszul ezt a műfajt. Noha már 5 éves a banda, az első demo lemezük csak 2010-ben jelent meg „The First Seeds” címmel, köszönhetően a sok tagcserének. Nem volt rossz fogadtatása már ennek sem, de az idei EP már komolyabb munkáról ad bizonyságot. Ráadásul az EP mellékleteként meghallgatható a demo anyag is.

Mostanra sikerült egy stabilt tagságot is összehozni, a zúzásban Nagy Viktor, Fehértóy Péter (gitárok), Bodnár Csaba (bass) és Mohácsi Zsolt (dob) társai Maniaknak. Egy rendesen összeszokott brigádról van szó, érezni ezt a lemezen és a videó felvételeken is. A 2010-es demóról 2 dal is szerepel ezen az EP-n (Over The Darkest Season, A World Closed Wide), de mindkettőn alakítottak a srácok egy kicsit. Maga a hangzás nem nyom a székbe azonnal, viszonylag nyers, de szerintem mindenképpen megfelel a műfaji követelményeknek, igazi régi sulis sound. A pergő magasan szól, ahogy kell, és még a gitárok sem tűnnek el a masszában. Azért remélem, a következő lemez még combosabb lesz. Noha a dalok talán hosszabbak, mint az megszokott a stílusban, ez nem megy az élmény rovására, az öt szám pont annyi, amennyi jól esik egy kiadós darából a fülnek. A szövegekben nincsen nagy megfejtés, egyfajta jelenkori társadalom és világkritika fogalmazódik meg Maniak soraiban. Az harcias introval egybekötött nyitó nóta, az „Over The Darkest Season” egyből belecsap a lecsóba. Rögtön egy nagy tekerés segít, hogy azonnal helyben legyünk. Kíméletlen darálás pörög, de ugyanakkor igyekeznek megtörni ezt különböző tempókkal és lazább részekkel. A szaggatós rész kifejezetten üdítőleg hat. A második dal, a „Labyrinths Of This Time” talán még fogósabb a nyitónál, nekem ez jött be leginkább az EP-ről. Változatos dob és könnyen megjegyezhető gitártémák szerepelnek itt, egészséges mértékben keverve. Már itt tudatosul bennem, hogy a fiúk szeretik a kiállásokat, amik sokat dobnak a hangulaton. A tempó persze nem lassabb, a lábgép egy pillanatra sem áll le. A harmadik, címadó nóta tovább viszi a témákat, vegyesen hozva a kalapálós és bólogatós részeket. Abszolút beleillik a sorba. A negyedik „A World Closed Wide” bevezetője telitalálat, eléggé hátborzongatóan indítja dalt. Utána pedig a jól ismert komplex témák sorakoznak, de itt is szerencsére kiállásokkal és sebesség váltásokkal színesítik a muzsikát. Néhol trashes beütés is hallatszik, főleg a jó kis tukatukás részeknél, az ember nem tud erre nem headbangelni. A dobos kolléga jól használja a tamokat, megfelelően támogatva ezzel a kiállásokat. A záró akkord „Marching Into Apocalypse” azonnal arcba lép a jól megszokott pörgetős felvezetés után. Nem lóg ki a többi szám közül, megfelelően zárja a lemezt, hogy még véletlenül se maradjon hiányérzet. A dal vége remekül, hangulatosan zárja a korongot. www.facebook.com/Angerseed www.angerseed.hu www.myspace.com/angerseedband