Az 1996 óta létező nagymágocsi Angertea az elmúlt évben egy nagy lépést tett meg a nemzetközi ismertség felé vezető úton. A külföldi kiadóval kötött szerződés, illetve a Neil Kernon munkáját magán viselő Distrust EP újabb és újabb kapukat nyit meg az együttes előtt. A trió jelenleg új lemezének munkálataival van elfoglalva, illetve gőzerővel dolgoznak a hamarosan rögzítésre kerülő dalok végső arculatán. Ezen apropóból tettem fel a három tagnak (Mihály Gergely, Bárkai „Ottó” László, Peralta Miguel) néhány kérdést, amelyek a lemez munkálatain túl a srácok gondolatvilágába is betekintést engednek. Szerencsére mindhárom tagot sikerült rávenni egy jó kis körcsetes kérdezz-felelekre, ami több esetben is komikus szituációkat szült.

Mutassátok be pár mondatban a zenekart annak, aki - esetleg - nem ismerné:) Gergő:96 óta létezünk, de ebben a formában 98 óta vagyunk tagcsere nélkül! Van 3 nagylemezünk és egy Ep-nk, amit a Grammy-díjas Neil Kernon kevert! Hááát, most nem jut eszembe több. www.angertea.com. Itt minden fent van! Ja és a Youtube-on vannak klipjeink! Azok sokat elárulnak rólunk:) Ottó (aki Laci): Én sem mondhattam volna szebben, ez így van!:) De ne kérdezz ilyen nehezeket!:) Személy szerint én nem ismerek még egy ilyen zenekart, amely közel tizenöt éve tagcsere nélkül működik. Mi a titok? G: Óvoda óta ismerjük egymást, amiből aztán barátság lett! A titok ennyi! Ez nem egy felszínes kapcsolat, hanem tényleg a nagybetűs BARÁTSÁG, amiben nyilván vannak mélypontok és súrlódások, de mindent meg tudunk beszélni, és nincs hosszan tartó picsáskodás, durcázás, sztárkodás! Meg talán az is, hogy nem játszik minden tag 5-6 különféle zenekarban, hanem erre az egyre koncentrálunk, de erre 1000%-osan! O: Meg persze a pénz is nagy összetartó erő!:) G: Ja, tényleg, a pénz...:) Értem. Azért volt már olyan helyzet, ami után egy ideig nem beszéltetek egymással? Vagy nincs az a szituáció, amit ne tudnátok megoldani? G: Ilyenre nem emlékszem! Mostanában, hogy írjuk az új lemezt, elég nagy a feszültség, és ilyenkor gyakoribbak az összeveszések, de mindent egyből megbeszélünk, szóval nem válunk el úgy egymástól, hogy ne legyen letisztázva a sérelem. Ez azt jelenti, hogy jól kikiabáljátok magatokat próbán? Vagy vannak "megyekafrancba" pillanatok is?:) G: Még csak kiabálás se nagyon van, inkább ilyen hirtelen felindulások! Ajtócsapkodás meg soha nem is volt! A zenénken keresztül kiadjuk magunkból a feszkót... Migi: Ha feszültség is van, az csak azért, hogy minél jobb dolgok szülessenek O: Annyira jó emberek vagyunk, hogy az hihetetlen! Akkor Ti a konszolidáltabb fajtához tartoztok?:) M: Ne szálljunk el barátaim:) G: Abszolút! Gondolom már ezren elmondták, hogy albumról albumra fejlődtetek stb. stb. ezt Ti is így látjátok, vagy vannak olyan számok, amelyek még a kezdetek kezdetén születtek, de mégis ott vannak a kedvencek között? O: Olyanok azért nem nagyon vannak... M: Én nem tudnék kiemelni dalokat úgy, hogy most ez a kedvencem. Van, amit játszani jó, van, amit hallgatni, van, ami teljesen másért jó. G: Nekem a Rushing lemezünkről jó pár koncert-kedvencem van! Szóval játszani imádom azokat a dalokat is! Hallgatni már nem annyira, főleg a hangzás miatt! A Lélekvágy meg teljesen más kategória! Más stílus, magyarul stb. Néha meghallgatom, és nagyon is vállalható, de mintha egy másik zenekar lenne! M: Van, ami koncerten a legjobb. O: De az utóbbi tíz év számai már mind jók, szerintem. G: Igen, a Twenty-Eight és a Distrust már olyan, hogy bármikor bárki előtt nagyon is okés! Köszönhető a fejlődésnek, és Vári Gabi producer úrnak is! Kihozza belőlünk a maximumot! Akkor mondhatjuk azt, hogy mindig az aktuális anyag - jelen esetben a Distrust - a mérce és mindig azt szeretnétek átugrani? M: Valamilyen szinten annak kell lennie, ha nem akarunk visszafejlődni vagy ugyanazt csinálni, vagy a franc se tudja:) G: Igen! Mindig jobb zenét szeretnénk játszani! Ez ilyen lépcsőzetes dolog! O: Persze de ez a fejlődés nem is annyira tudatos, inkább ösztönösen bennünk van, hogy mindig újat mutassunk. Sok zenészben nem ilyen ösztönök munkálnak... Azt szerintem mindenki érzi, hogy Ti nem hagyományos módon képzelitek el a dalszerkezetet, a dalírás folyamatát. Ez is ösztön, vagy sok esetben tudatos a komplexitás? G: Soha nem tudatos! Azt játsszuk, ami jön, és amit jónak érzünk! O: A részletek kidolgozása a tudatos része a dolognak, maga a számírás csak úgy jön... G: Valamiért a hagyományosabb témák nálunk nem működnek! Egyszerűen nem ütnek úgy, mint az ilyen elbaszott, széttört ütemek! M: Engem sokszor a dobtéma vagy a gitártéma feszültsége inspirál, néhol meg magamban egy énektémát írok az adott részre és azt játszom el bass-on. Tehát ilyen szempontból nem tudatos a témaírás sem például. Nem ülök le matekozni, hogy akkor számoljunk ki mindent. Persze azért át kell nézni és át is szoktuk, mert van amikor nem találkoznak az elképzelések, más dolgok járnak a fejekben, de ez így okés. O: Már a legelején sem tudtunk egy "normális" dalszerkezetet összehozni... Ezért meglepő tőletek a "Streams" című szám. Milyen volt a fogadtatása ennek a nem hagyományos Angertea dalnak? M: Szerintem baromi jó visszhangja volt. Én nagyon élveztem a dalírást is. Egyből megvoltak a témáim, csak úgy ömlött belőlem a sok ötlet, nagyon adja magát a dal, könnyű rá írni. És nincs baj azzal, ha egy zenekar kicsit tágítja a határait. Pedig érdekes módon a líraibb, akusztikus dalok mindvégig végigkísérték a zenekart, csak sokan ezt nem tudják és lehet, hogy mi sem mutattuk kifelé annyira G: Megosztó volt! Nyertünk általa egy teljesen új hallgatói réteget, de sok ősrajongónak nem tetszett! Ez egy olyan dal, amikkel tele vagyok! Mindig is voltak ilyen nótáim, aztán ezt megcsináltuk, mert elég jónak érezte mindenki! Szóval itt a dalszerkezet egyedül az én saram! De ez nem lesz jellemező a jövőben! Jobb, ha mindenki beleteszi a beteg ötleteit! M: Na, akkor egyeztessünk, hogy mit hazudjunk:) G: így volt ez! M: De nekem egy ember említette csak, hogy ezt a vonalat ne erőltessük. G: Nekem többen mondták, de többen dicsérték is! Sírok!:) O: Sok olyan embernek tetszett, aki amúgy nem hallgatott minket. A Streams egy potenciális sláger, de hasonló témaink voltak korábban is. Én amúgy szeretem, talán hallgatni jobban, mint játszani. M: Egy G. Csaba nevű ifjú rocker azt tanácsolta, hogy ilyet többet ne:) G: Igen, játszani gázos! Tipikusan az, ami stúdióban jó, de élőben nem üt! M:Imádom játszani is, fretless bőgő, hüjjje vagy? O:Persze mi nem hallgatunk senkire! Lehet, hogy a következő lemez ilyenekkel lesz tele!:) G: Szóval ez a többi daltól eltérően úgy íródott, hogy a gitárt előre felvettem egy stúdióban, és a többiek utólag írták meg a témáikat rá! Szóval kötött volt a dolog! M: Tökmindegy, a basszusgitár az alapja mindennek:)Ezt jól jegyezzétek meg, lehet kötött a dal vagy jammelés, úgyis röfög a vaddínó. Pláne torzítóval:) Gondolom, hogy Ottónak (aki Laci) nem jön be a Streams élőben, hiszen nem lehet szétverni rá a dobot. Tényleg, legkomolyabb cuccamortizáció? G: Cuccamortizáció?! Szétvágtam egy nagyon jó 4szer 12-es Marshall ládámat! Nem bírta a hangerőmet! El kellett adnom sajnos, és vennem egy 3szor akkora teljesítményűt! Meg húrjaim szakadnak! Elég gyakran! Ezen kívül a mikrofon szájba vág sokszor, de fogam még nem tört ki emiatt! A pálinkabontásban viszont már igen...:) O: Én folyamatosan amortizálom a cuccot, volt már minden... cintányértörés alap, bőrszakítás is volt már egy pár. Legutóbb a pergő káváját sikerült kettétörni koncert közben... Jah, és dobverőre egy vagyont költök, szívesen elfogadnék egy endorser-felkérést...:) M: Nekem olyan büdös röfögős gitárjaim vannak, hogy kb. egy 3000 wattos motyó bírná, most meg nem olyan van. Néha röcsög. Ilyenkor, hogy ne legyen idegesítő, ráküldök egy kis torzítót, hátha megjavul:) Szóval nálam az erősítők és a ládák. A legvállalhatatlanabb koncert életetekben? Dobáltak már le színpadról Benneteket? O: Szerencsére nem sok ilyen volt... G: Hmm, ilyen nem volt, de 17 évesen volt olyan bulink, amikor többen bekiabáltak válogatott fikázásokat! Szentesen volt a diákpincében és akkor eléggé Kispálos zenét toltunk! És két HC banda közt játszottunk akkor! Gondolhatod... Meg volt olyan egy motoros feszten, amikor konkrétan egy kibaszott nagy üres mezőnek játszottunk... M: Hát én egyszer Békéscsabán nagyon berúgtam, ott a többiek dobáltak le (majdnem). Egyszer meg elzöldültem, akkor konkrétan lebénult a kezem, az is über vállalhatatlan gáz volt. O: No igen... Magyarországon elég sok helyen megfordultatok. Szerintetek vannak még jó klubok ebben az országban? M: Pinceklub Nagymágocson, az jó! G: Sajnos egyre kevesebb! Ami nagyon király, az a félegyházi Rocktár, a Parola Berettyóújfalun, Szegeden a Garab, és a Noir, Pesten a Tündérgyár, Kék Yuk... a Baki is ilyen Balmazújvárosban! A felszereltség mondjuk a legtöbb helyen nem túl jó, de a felsoroltakon példaértékű a hozzáállás! És ez sokkal többet számít, mint a cucc! 20 évvel ezelőtt a sokszorosa lett volna szerintem! Valamiért csökkenő a tendencia! O: Általában új helyre félve szoktunk menni, sajnos sokszor nem alaptalan a félelmünk. Fesztiválozni - ha jól tudom:) - nem nagyon jártok. Mennétek, ha hívnának, vagy mostanra már arra a szintre jutottatok, hogy csak azért sem? O: Ha hívnak és emberi időpontban játszanánk, biztos hogy mennénk. G: Én mennék, ha normális időpontban játszhatnánk, és normális összegért! Abban mondjuk nem lennék benne, ami a tendencia, hogy az összes fesztiválon ugyanaz a 20 banda játszik! Szóval, ez inkább ciki egy zenekarra nézve szerintem! Be lehetne ezt osztani szépen, normálisan, csak sajnos ebben az országban semmi nem erről szól... O: Szeretjük amúgy a fesztiválokat, nem feltétlenül fellépőkként. G: Az a bosszantó, hogy sok kis gyökér bandát tolnak, akik meglovagolnak bizonyos divathullámokat, aztán eltűnnek a süllyesztőben örökre! Mi meg itt vagyunk stabilan 16 éve, és nem engednek oda! Nem is szorulunk rájuk mondjuk, de akkor is bosszantó! Ha elkeveredtek egy koncertre, egy fesztiválra, melyek azok a magyar együttesek, akiket szívesen megnéztek, meghallgattok? G: a kedvenceim szintén nem annyira népszerűek a fesztiválszervezők körében... Shapat Terror, Abiocore, Real Lies, Dystopia, Billog, Volumefeeder, Harmada, VL45, Baby Bone... Van egy csomó még M: Turbo, Eclipse, Benzin a felsoroltak mellett. O: Wackor! G: Meg Aebsence!!!! IHM! Beszéljünk egy kicsit a külföldi szerződésről. Mit is takar pontosan ez a kontraktus? G: Szóval! Múlt évben jött a dolog a norvég Smash Fabric Records-szal! Ez egy kis cég, de nagyon lelkesek, és úgy tűnik, hogy értik is a dolgukat! Beleszállnak az új lemezünk stúdióköltségeibe olyan 3/4-ed részben, és terjesztik az anyagainkat világszerte! Emellett segítenek koncikat szervezni feléjük! Ősszel, ha minden igaz, megyünk egy rövid észak-európai turnéra! Röviden ennyi! Ez nem egy hatalmas lépés előre, de mindenképpen egy következő lépcsőfok! Szép fokozatos a dolog, és ez megnyugtató számomra! Ja, és rajta vannak ők is, hogy egy nagyobb kiadóhoz szerződjünk, szóval ezen is dolgoznak! O: A lemezszerződés részleteit csak Gergő ismeri, mi sajnos nem tudunk angolul!:) M: Sűrű titok övezi a részleteket, legalább is számomra. G: jaja, nem véletlenül! A fennmaradó összeg megy farmerra, meg cd-kre! M: Tudtam, csak nem sejtettem:) G: Mit gondoltál, miből veszem az új gitáromat?! tanári fizetésből?! M: Tényleg! Aztakurva, hogy én mekkora egy barom vagyok. Én meg járjak a gimis gönceimben, hát, köszi szépen. G: Ennyi... Tanultál volna meg angolul! A külföldi koncertek mindig jól csengnek zenészberkekben (természetesen itt nem a határon túli magyarlakta területekre gondolunk). Azt már lehet tudni, hogy konkrétan hány fellépésről van szó? Melyik országot, vagy országokat érinti majd ez a turné? G: A terv egy 5-6 koncertből álló miniturné: Koppenhága és Oslo az alap, amiket a kiadó leszervez és ezek köré jönne még pár buli, amit egy másik magyar bandával tolnánk! Prága is tervben van, meg talán Németországban pár buli! Most mennek az egyeztetések! Lesznek helyi bandák is harmadiknak, ami azért nem árt... M: Kazahsztánnal kezdünk szerintem, aztán Azerbajdzsán állomások lesznek.:) O: Remélem olyan jó lesz a turné, hogy azt se tudjuk hol is vagyunk... M: én csak reménykedni tudok, hogy végighaluzom az egészet. Így meggyőződéssel tudok üzenni a magyar koncertszervezőknek, hogy mennyire faja turnénk volt. Véleményetek szerint ez az a szerződés, amely megkoronázza eddigi pályafutásotokat, vagy lehet még ennél is többet elérni Nagymágocsról? G: Ahogy az előbb mondtam, ez egy lépcsőfok, szóval semmiképp nem szeretnénk itt leragadni! Nem akarunk sztárok lenni, csak folyamatosan fejlődni, és fentebb lépkedni! M: Szerintem nem ez a csúcspontja a zenekarnak semmilyen téren, pláne nem mentálisan. Még sok minden van bennünk és ha hagyják, netalán még segítenek is, akkor még többet el tudunk érni. Ha azzal állna elő a kiadó, hogy költözzetek ki és akkor folyamatosan lehetőséget kapnátok, bevállalnátok? G: Ez bonyolult kérdés, és ma már annyira nem is indokolt! Szóval nem hiszem, hogy ki kellene, és nem hiszem, hogy kimennénk! Ide köt bennünket minden, és mindenki! Sok menő zenekar több ezer kilométerre lakik egymástól, és a kiadótól, és mégis működik! Az internet világában nem mérvadó a távolság! M: Én nagyon honvágyas anyámasszony katonája vagyok, hiányozna minden. O: Bigmágony a világ közepe, sehova innen! Az internet pótolna mindent? Nagyon jó magyar zenekarok mégsem jutnak egyről a kettőre. G: Ez főleg pénz és megítélés kérdése! Sajnos Magyarországnak elég rossz a megítélése nyugaton, és nem csak a zeneiparról beszélek, elég a napi politikát figyelni... Sokszor felmerült már, hogy csakis azért nem foglalkoznak bizonyos magyar bandákkal komolyabb kiadók, mert "kelet-európai kis lúzerek". Ez sajnos létező dolog, nagyon is! A másik a pénz! Egy ismeretlen bandának nem marad más, mint egy nagyobb zenekar elé menni turnézni, és ez belekerül alsóhangon is 2-3000-euróba plusz buszbérlés, útiköltség kaja stb.! Ezt a magyar fizetésekkel nem lehet könnyen kivitelezni! Viszont egy belga, vagy német zenekarnak, ahol a tagok fejenként keresnek havonta ennyit, már nem olyan bonyolult! M: Ha kapunk magánrepülőt én hajlandó vagyok lemondani a netről és megmozdítom a valagam.:) G: Nemrég buktunk be egy ilyet pont! A "nyertes" banda 1 nap alatt bevállalt minden költséget! Milyen formában tudtok majd továbblépni? Ezek elég komoly összegek, ha nincsenek támogatók a környéken. Vagy a kiadótok tud ebben is segíteni? G: Én abban bízom, hogy a következő lemezzel még komolyabban vesznek majd minket külföldön, és esetleg jön egy nagyobb kiadó, vagy egy támogató, ilyenek! Vagy egyszerűen csak jobban elterjed a hírünk, és biztonságosabban mehetnénk külföldre koncertezni! Ilyesmiben reménykedem, és nem alaptalanul... O: Az a jó, hogy haladunk előre ilyen vagy olyan módon és közben végig jól érezzük magunkat. És valahol ez a lényeg..Valahogy mindig megtalál minket a lehetőség. Így legyen. Jöjjenek a kötelező közhelyek: az új lemez munkálatai hogy haladnak? O: Jól:) M: Szerintem baromi jól haladunk, meglepően jól. Azaz?:) O: 95%-osak a dalok! Sokkal jobban állunk, mint bármikor korábban. M: A dalok megvannak kompletten, minimális témacsiszolgatások vannak, egy-két résznél csak improvizálok a részemről, ezeket kell véglegesíteni, csiszolgatni. G: Igaz! Márc. 31-én kezdjük a dobfelvételeket! És már majdnem kész minden! Ez rekord! Meddig kell prezentálni az új albumot? Van határidő? G: Megjelenés szeptember közepén! Egy hónappal előtte le kell adnunk a kész cuccot! Hülye kérdés, de Vári Gabival fogtok dolgozni? Gondolom, nem változtattok a nyertes csapaton? A keverés ismét Kernon mesternél zajlik majd? M: Vári úrral akarunk és fogunk dolgozni, míg az öreg kaszás el nem választ bennünket! Nem biztos, hogy neki ez jó hír:) Kernon parkolópálya, nem elég jó, sokat kell még tanulnia, hahahaha. G: Kernon új színt vitt a hangzásunkba, nagyon jó tapasztalat volt vele dolgozni, de egy teljes lemez rengeteg pénzbe kerülne. Gabi olyan hangzást produkál, hogy beszarunk! M: Viccet félretéve úgy néz ki, hogy most csak Gabi lesz, ő fogja a keverést is csinálni. G: Nem lesz vele gond, sőt! Folyamatosan fejleszt ő is! Számomra már a 28-as lemez is ideálisan szólt, de ez még jobb lesz hangzásban! O: Igen, magam sem mondhattam volna szebben!:) A szövegek továbbra is egy középiskolai tanár hétköznapjait mutatják be, pl. dolgozatok javítása, futkározó gyerekek után kiabálás stb. Vagy esetlegesen a másik nem kerül terítékre? M: Az állatias ösztönszex. A másik nem alatt, nem a kecskéket értettem:) M: húúúúúúúúúú 10-es találat:) G: Nők! A legutóbb egyről volt szó, most legalább 3-ról rinyálok majd! Eléggé bonyolult az életem ezen a fronton! 31 évesen már rég lennie kellene legalább egy normális párkapcsolatomnak, ehelyett kb. úgy élek, mint egy tizenéves! Ez egyre inkább aggaszt! Szóval ilyesmi lesz a téma, meg ezen kívül a vallás is szóba kerül egy dalban, meg a felnőtté válás nehézsége! Ez érint mindhármunkat szerintem! A 28-as lemez konceptalbum volt szövegileg! Ez nagyon szerteágazó lesz! Lesz egy ilyen "elbaszott emberiség szalad az apokalipszis felé a saját hibájából" témájú dal is! Csupa vidámság! A rossz dolgok inspirálnak! Annyira életszerűre vettem a figurát, hogy pl. az egyik dalszöveg egy az egyben egy sms-em szövege, amit egy csajnak írtam! Egy korábbi beszélgetésünk során azt mondtam, hogy Neked kellenek ezek a magánéletbeli pofonok, mintha a "sorscsapások" csak növelnék az erődet, az elhivatottságodat. Üzeneteket megtartani sosem egészséges:)) G: Igaz, és kb. pont ezekből táplálkozik azaz agresszió, és erő, ami koncertjeinken lejön! A többiek nevében is beszélhetek szerintem! Tehát a sok szar dolgot így tudjuk egészséges keretek közt kiadni magunkból! Az említett üzenet arról szólt, hogy felejtsen el, és felejtse el a számom is... Nagyon szépen köszönöm, hogy vállaltátok a beszélgetést. G: Mi is köszönjük! M: Köszönjük szépen a lehetőséget! O: Ok, köszönjük! angertea.com www.facebook.com/angerteahun www.myspace.com/angertea