A Miseriumot egy kedves barátom ajánlotta nekem – és rövid belehallgatás után úgy döntöttem, élőben is megnézem a csapatot. Erre az alkalomra mindössze két hetet kellett várnom: a budapesti Aspects és a svájci Make Me A Donut kíséretében egy ingyenes bulit csaptak a G3 Rendezvényközpontban.

A koncert 8-ra volt meghirdetve – és ezt teljesen komolyan véve kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy ezidőtájt még nem csak a színpad és koncertterem volt teljesen üres és élettelen, de maga a hely is elég elhagyatott volt, egy-két lézengő ember ténfergett csupán a dohányzásra kijelölt helyen. Mit volt mit tenni, én is megvártam, míg történik valami érdemleges… Az első zenekar, az Aspects háromnegyed 9 körül kezdett el játszani. A létszám ezidőtájt se nőtt meg túlságosan, 15-nél többen nemigen lehettünk (a teremben legalábbis). A 2 éve alakult csapatról azt olvastam, hogy melodikus modern metalt játszanak. Ebbe a kategóriába szerintem sok minden belefér, és jobbat igazából én se tudnék rá mondani. De azt se mondanám, hogy tetszett volna, amit játszottak. Az ének (mely nálam mindig kritikus pont!) kissé erőtlen volt és nem is tiszta, amolyan hörgés és károgás közti átmenet; bár úgy gondolom, az évek alatt ez is kiforrhat majd. A zene ugyan dinamikus volt, de engem nem fogott meg különösebben, a basszusból pedig kb. semmit nem lehetett hallani (igaz, helyenként az énekből se!). Az viszont a banda dicséretére váljon, hogy a kis létszám ellenére is lelkesen játszottak – az énekes különös átéléssel mozgott a színpadon. Kb. fél óra múlva, fél 10-kor pedig – a várva-várt! – Miserium lépett a színpadra. Őszintén szólva ritkán megyek el úgy koncertre, hogy nem ismerem egyik fellépőt se; de az a kevés, amit a Miseriumból előzetesen hallottam, hamar meggyőzött. Éreztem, itt valami nagyon mély és különleges zenei élményben lesz részem. Ezt a várakozásomat az élő koncert mégis felülmúlta! A zenekar 2009-ben alakult, 2010-ben egy EP-t (Star Curtain), 2012-ben pedig első nagylemezüket is megjelentették (Return To Grace), számos vendégzenész közreműködésével. A koncert zömét ez utóbbi album dalai alkották, ám helyet kapott két új nóta is, az őszre várható új albumukról (Origin és A Day To Remember). Mivel minden számot most hallottam először, számomra mindegyik egyformán új volt – és azt kell mondjam: egyformán jó is! A bulin összesen 7 nóta hangzott el, és ezek között nem volt üresjárat: a srácok végig lendületesen játszottak, a közönség pedig lelkesen fogadta e dalokat. Nem is értettem, miért nincs nagy tömeg; nem minden nap hallhat az ember egy ilyen komplex, igényes, egyszerre megindítóan és bestiálisan szép és érzelemgazdag zenét, melyet első, sőt sokadik hallásra se lehet még teljesen befogadni, de amely első hallgatásakor képes magával ragadni az embert… Hihetetlen energia árad e dalokból, tele van hirtelen váltásokkal – melyhez hasonlót leginkább az Opethnél tapasztaltam, de persze nem egy kópiáról van szó, inkább csak hangulatilag jutott eszembe – főleg, miután olvastam a hatásaik között. Ezt a muzsikát képzett zenészek írták és játsszák, és ez hallatszik (még az én laikus, zeneszerető fülemnek is! A zenekar saját megfogalmazása szerint sötét hangulatú progresszív metalt játszik, göteborgi death metal és klasszikus zenei elemekkel. Ám mindaz, amit volt szerencsém hallani Tőlük, egészen különleges és egyedi. Tetszett, ahogy a gyors tempóból egyszercsak átváltottak lassan hömpölygő zenefolyammá, megannyi érzést és hangulatot idézve meg. Jó volt elmerülni benne, jó volt hagyni, hogy a szívemig érjen, és jó volt zúzni a beindulós témákra is! Bár akkor ismerkedtem a dalaikkal, otthon azóta már jópárszor végighallgattam a nagylemezüket, és úgy gondolom, a Return To Grace album színe-javát leadták. Ami az éneket illeti: ez egyszerre két énekes orgánumát is dicséri (a két gitárosét: Iványi Álmosét és Tari Szabolcsét), s egyformán helyt kapnak benne monumentális-szép énektémák és a helyenként Akerfeldt hangját idéző mély hörgések! Mit ne mondjak: egészen magával ragadó volt! Megbűvölten figyeltem a basszusgitáros Renge Zsolt játékát. Ügyesen játszott, látszott, hogy – társaival egyetemben – ő is képzett zenész. Mondjuk még el tudtam volna viselni több basszust a koncerten, szerettem volna még jobban hallani, de talán legközelebb! Viszont minden más jól szólt, a dob, gitár és énekek. Az biztos, hogy ott leszek a pénteki Zaj Fesztiválon, ahol – sok más tehetséges banda mellett – újra láthatom-hallhatom Őket!! A Miserium után következett a 2010 januárjában alakult, svájci djent/progressiv metal csapat, a Make Me A Donut. Ha már itt voltam, gondoltam, megnézem őket is, jóllehet ez a stílus nem az én világom. Végül ott is ragadtam a buli végéig – nálam az egyszer nézhető kategória volt. Nem volt rossz, amit játszottak, és szemmel láthatólag örömmel zenéltek az amúgy igen csekély számú (30 főnél többet nem számláló!) közönség előtt. Különösen az énekes volt nagyon szuggesztív személyiség, rajta aztán igazán látszott, hogy együtt él a zenével, és rengeteget mozgott, néha lelkesen bekonferálta a következő számot. Körülbelül ennyi maradt meg a csapatról, de ahogy utána másokkal beszéltem: volt, akit nálam sokkal mélyebben lenyűgözött. Számomra viszont egyértelműen a Miserium volt az est fénypontja! www.facebook.com/aspectsHU www.facebook.com/Miserium www.facebook.com/makemeadonut