Nehéz a kenyere annak, aki hazánk kifürkészhetetlen bugyraiban akar metalcore-t játszani. Nagyon sok minőségi előadót termelt ki az ország, és szinte egy év leforgása alatt az egész hazai „mainstream” megszűnt létezni. Azt, hogy maga a műfaj a jövőben mire számíthat, lehetetlen megjósolni, de azért még mindig számos csapat munkálkodik a tengerentúlon a Deathcore őrület árnyékában.

Műfaji szempontból kiaknázza a teljes kelléktárat, ez volt az első gondolatom a Behind My Mind bemutatkozó lemeze kapcsán. A srácok büszkén vállalják hatásaikat, ez a zenéjükben is érződik, és egyben behatárolja a 10 számos dalcsokrot. Sallay Lászlónak nagyon karakteres hangja van, profin képzi a scream-eket, illetve a mélyebb tónusú hangtartományban is tökéletesen kiismeri magát. Egy olyan zenei válfajban, mint a metalcore nem érdemes meglátásom szerint klisékről beszélni, mert viszonylag szűk a kelléktár, de a zenekar a legeslegalaposabb módon ismeri, és alkalmazza is ezeket a hatásokat. Ha valaki szereti az August Burns Red-et és az As a Lay Dying-ot, meglátásom szerint nem csalódhat a bandában. Maga a keverés nagyon szép és arányos, de számomra egy picit túl steril. Az anyag másik problémája, hogy ez a 10 szám hirtelenjében nagyon sok, és akár sokakban a monotonitás élményét is keltheti, de ügyesen meg van tűzdelve az album egy két lágyabb instrumentális betéttel. Valóban a kevesebb néha több. Mindent összevetve ez nem egy világmegváltó anyag, de meglepően nagyon erős, ahhoz képest, hogy 2011 óta létezik a banda, ha ezt a szintet élőben is hozzák, akkor meg egyenesen ígéretes. Én az elmúlt két-három évben nem találkoztam ilyen erős bemutatkozó itthoni metalcore anyaggal. www.facebook.com/behindmymind