Hazai pályán könnyebben mozog az ember lánya, már mint ezt hisszük. A Gazdasági bejáró épp a másik oldalon, mint ahol én, és ez évek óta így van. Már épp elfogyott a türelmem, mikor rákérdeztem, ugyan mégis merre és meddig, majd közölték, hogy majdnem ott vagyok már. Célba érkezés, jegyfelvevés. Értem én, hogy ez a főszponzor színe, de tavaly is épp így és épp ilyen volt.

Sebaj végül is ez a szín igazán trendi, nekem ez a fontos (csak rám kell nézni). Majd egy halk sóhajjal nyugtázom a nyakba akasztós pass-t. Milyen nagyszerű öltet volt az Efotton, hogy ezt egy egyszerű photo feliratú karszalaggal megoldották. Nem kellett több dologra figyelnem, bár nőből vagyok és a multitasking megy nekem, de hát mégis csak, na. A fesztivál még így a nulladik napon épülőben van, így egy gyors tájfelmérés, és már is a T-com színpadnál próbáltam előre kerülni, hogy Anna and the Barbies-t fotózhassak, mert ő aztán tényleg ott van a színpadon: látható, érezhető, hallható. Lehetne mondani, hogy egyéniség, de ezt a szót csak óvatosan használom, mert így 37 évesen sok újat már nem láthatok. Épp ezért mikor a The Cure Forest című dalának akkordjait véltem felfedezni, bizakodva szétnéztem, hátha más is szívet melengetően fog mosolyogni, mert bár tudja az ember, hogy Robert Smith nincs itt, de ettől még jó hallani. Boldog mosolyokat láttam ugyan, de ehhez semmi köze nem volt a dark atyjainak. Megküzdöttem az első sorban egy programfüzettel legyező lánykával, mert arra ugyan nem jöttem rá, hogy kit legyez (magát, engem, vagy épp Annát) de hogy állandóan belemászott a képbe az biztos. Így érezhetően, határozottan megfogtam kezét, hogy lássa már mire készülök, és igen látta és hagyta, de csak rövid ideig mert valamiért neki akkor épp ott legyezni kellett. Nem baj, Annáról könnyű képet készíteni. Ki is álltam az első sorból és a háttérből figyeltem. A hangtechnika 100%, remélem nem nyúlnak bele a többi napon sem. Odasétáltam a pulthoz mert végre cash-es hely. A srác nem igazán találta sem helyét, sem az általam kért új alkoholmentes Mojito-s nedűt. Átkiabálva a pulton segítségére voltam. Majd a 350 Ft-os italért egy 500-ast adtam, ő meg visszaadott 250-et. Na visszaadtam neki egy százast és mondtam nyugi holnapra már belejössz. Vagy nem, de ezt már csak magamban mondtam. Maga a fesztivál kis helyen van, kis embereknek, így az 5 színpadot nem nehéz megtalálni, főleg hogy kettő egymás felett helyezkedik el. Némileg aggaszt, hogy szombaton a nagy színpadnál Csapdán, hogy fér el annyi ember, mint amennyi szokott, de azért nyugodtan hajtottam álomra a fejem. Jah és hogy dolgozok-e közben, hát persze hogy igen, de pénteken már nem.