Csehország és Szlovákia egyaránt jó termőtalaja a brutális, extrém zenéknek. Kedves szomszédaink, a szlovák Craniotomy zenekar az idei Supply Of Flesh Came Just In Time albummal kedveskednek azoknak, akik szeretik a Cannibal Corpse, Dying Fetus, Rompeprop csapatokhoz hasonló durvaságokat. Egy adag szaftos bélburger a pofánkba bele.

Az Amputated Vein Records adta ki a Craniotomy legújabb, negyedik dalgyűjteményét. Az „Agyműtét„ zenekarra pár éve a Dürer Kert kistermében figyeltem fel, amikor valami nagyobb underground fieszta egyik fellépőjeként funkcionáltak. Amit ott a színpadon és a közönséggel műveltek, azt joggal irigyelheti számos zenekar. Primitív, perverz, őrületesen szórakoztató zajuk lüktetésére ordítva aprították egymást a pogózók, Halloween-kohóvá változtatva a koncerttermet. Amikor hazaértem, rájuk kerestem a Youtube-on és a klipes Goreburger dalukat azóta szeretem: A már 15 éves csapat 4 fős felállásban osztja az agyalást. A cél egyszerű: brutális death metal. A dalok ugyanakkor változatosak, de nem túlbonyolítottak. Egyszerű, közepes vagy gyors témák sorakoznak, de a headbangelés folyamatos. Az énekes Rastislav „Pygo” Vary teljesen eltorzított, röfögő disznóhörgést produkál, amit csak néha vált fel pár magasabb ordítással. Tömény, agybugyborékoltató gurgula az egész, de nagyon szórakoztató! Olvastam a bookletben a dalszövegeket, ismerős gore megoldások kínzásról, gyilkolásról, őrületről, hullaházról, anatómiáról. A nyitónóta Mr. Butcher (Hentes úr) egyik legőrültebb sora: The anal blade sliced through the neck out, na ezt inkább nem fordítom le, haha! Az a vicces, hogy a vokál tényleg annyira szélsőségesen (és technikai rásegítés nélkül) torz, hogy alig lehet követni, hogy éppen mit énekel. Vagy leginkább abszolút nem. Ilyenkor csak hátra kell dőlni és élvezni, hogy a beteg, romlott káosz elárassza a helyiséget. Pygonak veszettül gyakorlott torka van, teljesen fel lehet oldódni a savasan lubickoltatott hörgésekben. A gitáros Roman Halmo jó zeneszerzői vénával bír. Pár akkord könnyed összedobásával tud csinálni zúzásra ingerlő riffeket. Szólói brutálisak és gyorsak, a hangkörei ragadósak és akár egy CC-albumon is el tudnám őket képzelni. Daniel Hanak basszusgitáros hangszere jó vastagra van hangolva, telt és ízléses teret nyújt. A mélyebb húrokat pengeti, jókat röffen a cucc. Emlékszem, Daniel a Dürer-beli koncerten a legaktívabb zenész hatását keltette, óriási élvezettel játszott, folyamatosan szemkontaktolt a közönséggel. Az első sorban álló között rázta a haját, még a küzdőtérre is lement, mivel nem vezetékes, hanem antennás volt a bőgője. A dobos Lukas Siska egy igazi death metal metronóm, dróton rángatja az ember agyát. Jó témákat perget, nagy sebességet is képes relatíve sokáig kitartani. Gyilkos breakdown-ok, feszültségkeltő cinezések, energikus blastbeat-ek. Szlovákiának is van Joey Jordison-ja, hé! Ebben a zenei közegben nehéz egyéniséget adni a daloknak. A Psychopats Apprentice-ben jó kiállások vannak, a vége felé belassul a dal, majd egy templomi körmenet, vagy mi hallatszik. Beteg, hehe! A „legvidámabb” nóta alighanem a Buried Alive, én legalábbis mindig jóleső vigyorral hallgattam. A gore death metal egyik nagyon ízletes és élvezetes albumát falatozgathatjuk a Supply Of…-nak köszönhetően. Jó étvágyat hozzá! Kiadói előzetes dal (Vomiting bloody pieces of undigested body): Facebook: www.facebook.com/pages/CRANIOTOMY/109691269053162