Úgy gondolom, a Dalriada zenekart senkinek nem kell bemutatnom. A soproni banda tavaly ünnepelte 10 éves jubileumát, s ez idő alatt bizony hazai metal berkekben (különösen folk-metal körökben) egyre növekvő népszerűségnek örvend. A Csapat immár 8. sorlemeze kiadására készül – de azért közben sem tétlenkedik: koncertről koncertre járnak, melyek között egy különleges, akusztikus este is szerepelt, ami idén januárban, Budapesten került megrendezésre.

A zenekar ezúttal a budakalászi KKMH Rockházban lépett fel, a pozsonyi Storyum társaságában. Jómagam először jártam itt (és bevallom, kicsit morogtam is, amiért annyit kellett a HÉV-re várnom), ám legnagyobb szerencsémre volt egy kis csúszás, és éppen időben odaértem a Dalriada kezdésére! (Az előzenekar számomra így kimaradt.) A KKMH egyébiránt remek választásnak bizonyult – ritkán jártam ilyen tiszta koncerthelyszínen, az itt dolgozók kedvesek voltak, és ami fő: teljesen jó volt a hangzás! A pozitív benyomást rögtön megadta, hogy az információs pultnál állók és a jegyárusok – a pulcsimra tekintve – egyből siettek közölni velem: a Dalriada még nem kezdődött el! A koncertterembe érve ért egy kis meglepetés: meg kell valljam, kicsit népesebb tömegre számítottam… így már sejtettem, hogy egy családias buli elé nézhetünk, ami ellen persze nem volt kifogásom; őrülten boldog voltam, hogy a késésem ellenére is időben sikerült megérkeznem! A csapat másfél órát játszott – s a fő hangsúly ezúttal a két legutóbbi sorlemez dalain volt (Ígéret, Napisten Hava), nem mellőzve persze az olyan kihagyhatatlan klasszikusokat, mint a Szent László vagy A Walesi Bárdok. Elhangzott a Hunyadi és Kapisztrán Nándorfehérvári Diadaláról, a táncos-pörgős Borivók Éneke és természetesen A Dudás is; továbbá az Ígéret album gyönyörűséges címadó nótája, valamint a harcos-pattogós Kinizsi Mulatsága, hogy csak néhányat említsek közülük. Sőt helyet kapott még a programban egy kis fociinduló is. Felcsendült továbbá a Szelek album klipnótája, A Nap és a Szél Háza, és még egy új nótával is kedveskedtek nekünk, rajongóknak, a szeptemberben megjelenő Áldás lemezről. Ez a dal több mint ígéretes; így van egy olyan sejtésem, hogy ezt a lemezt is nagyon fogom szeretni! Volt két dal, amit külön szeretnék kiemelni: az egyik a számomra most abszolút kedvenc: Napom, fényes Napom a gyönyörűséges Napisten Haváról, valamint a másik nagy favorit, a Leszek a Csillag. A koncert végig dinamikus volt. A zenekar tagjairól lerítt, mennyire átélik ezt a zenét: Szívvel-lélekkel játszottak, mindenki odament mindenkihez, volt közönségtapsoltatás-, és énekeltetés, meg minden, ami egy jó hangulatú bulihoz kell! Laura a tőle megszokott lendülettel táncolt s szintén szokásához híven egymás után váltogatta a tiszta és a károgó éneket (egyes daloknál legalábbis). Tadeusz őrült iramban püfölte a dobokat – igazán tiszteletreméltó, milyen teljesítményre képes (és akkor a hörgéséről még nem is szóltam)! Andris se kímélte a húrokat, míg félreismerhetetlenül egyedi, érces-szép hangja betöltötte a teret. A dalok közti szünetekben pedig lelkesen buzdította a közönséget! Ugyanígy nem lehetett panasz Csete Ádám és Szabó Gergely játékára se; összességében pedig elmondható, hogy minden jól szólt és mindenki lelkesen játszott! Jómagam a „szokásos” jobb oldalon álltam, így közvetlen közelből hallhattam Matyit is, amint tiszta-szép hangokat csal elő gitárjából, és Molnár Pisti játéka pedig több mint lenyűgöző… Ahogy a fentiekből már kitűnhet: a Dalriada ezen az estén is bizonyította profizmusát és zeneszeretetét, s egy fantasztikus hangulatú bulival örvendeztette meg a nagyérdeműt! A koncert záróakkordjaként eljátszotték a Dalriada-koncerteken elmaradhatatlan Walesi Bárdok első részét, a ráadásban pedig mi más hangzott volna el, ha nem a Hajdútánc! Egy tökéletes koncert tökéletes befejezése volt ez – s hiába a megannyi kihagyott kedvencem, nem volt – hogy is lehetett volna?! – semmi hiányérzetem. www.facebook.com/Dalriadahu www.dalriada.hu/ www.myspace.com/dalriadahu