Lukács Rihárd (Ricskó) úgy döntött, hogy abbahagyja a zenélést a székesfehérvári Stiff Bastard soraiban. A lekötött bulikat még végigtolja, de tehetségét a továbbiakban a Redneck Zömbies formációban fogja kamatoztatni. Ha kíváncsiak vagytok a miértekre, olvassatok tovább.

"Nem szeretném túlmagyarázni a történetet, a lényeg annyi, hogy elképzeléseinket tekintve eltávolodtunk egymástól az utóbbi időben a zenekarral. A folyamatos kompromisszumoknak köszönhetően egyszer csak az vettem észre, hogy nem oda, nem úgy és nem azon az úton haladunk, ahogy én szeretném. Egész konkrétan már egy ideje nem azt a zenét játsszuk és nem azokkal a célokkal, amik korábban hajtottak. Rengeteg dolog változott meg az elmúlt 11 évben, és sok szempontból nehezebb manapság, de míg a többiek a jelenlegi helyzetben kevesebbet akarnak koncertezni (amit valahol megértek, hisz nem egészséges dolog azért fizetni, hogy koncertezhess), én szívem szerint ki sem szállnék a kisbuszból, amiben életem legjobb időszakát töltöttem (Szerbiából hazafelé négy órán keresztül bömböltetni teljes extázisban Tom Waits Rain Dogs című albumát, Triebenből hazafelé zéró alvással és 30 Red Bullal a puttonyunkban 500 km-en át szigorúan csak szóviccek által kommunikálni, és a többi nagyjából 200 alkalom, mikor útra keltünk együtt). Pontosan azért tudtam ilyen szívvel-lélekkel csinálni ezt az egészet ennyi időn át, mert hajtott az előző koncert lendülete és a következő ígérete. Sokszor voltam lent és ilyenkor mindig az a fél óra tett helyre amit a színpadon töltöttünk. Ha ez olyan rendszerességgel történne, mint régen, az nekem megérne adott esetben pár száz forintot ahelyett, hogy ugyanazt elinnám valamelyik fehérvári krimó pultjánál, és így megérné akár további zenei kompromisszumokat is kötni, de ennek hiányában nem érzem, hogy ugyanúgy tudnék lelkesedni a Stiff Bastard-ért, ahogy eddig. És a hitelemet mindenképp szeretném megtartani (ha már a csajoknál vagy a pultnál rég nincs), így nem volt más választásom. Nagyon szeretem a többieket és remélem, hogy folytatják nélkülem, hisz egyben van a zenekar, és eljutott már valahová, amit nem kéne veszni hagyni. Tényleg csak a legjobbakat tudom nekik kívánni és ha a folytatás mellett döntenek, segítek ahol tudok. Az eddig lekötött bulikat még mindenképp megcsináljuk együtt, és ha idejében formát ölt egy hónapok óta tervezett nagyobb léptékű budapesti speciális buli, akkor azt is, aztán bedobozolom a kedvenc játékomat. Mindenkinek nagyon köszönöm, aki bármiben segített és mellettem (mellettünk) állt az elmúlt évtized alatt, leginkább Soma, Lala, Joe, Szilárd, Hínár, Sanyi, Dominik, Lacesz, Krisztián, Iván, Zolika, Dávidka, és mindenki előtt Dinnye és Milán! Köszi faszikáim, hogy segítettetek hajkurászni egy álmot! Na, csak sikerült túlmagyarázni ezt is..."