A győri Don’t Need Society (DNS) négyszámos anyagának címében húzós rock’n’roll-t ígér a hallgatónak. A r’n’r fogalmának tágabb értelmezéséből merítő zenekar az egyszerű, groove-okból építkező, kompromisszummentes dalírás mellett tette le a voksát.

Első hallgatásra a Pro-Pain és néhol a Moby Dick (főleg a magyar nyelvű szerzeményeknél) neve ugrott be, de az egyszerű párhuzam megvonásánál azért bonyolultabb a kép, hiszen a hardcore/metal egyveleg rendesen meg lett tűzdelve 21. századi r’n’r témákkal, gitárjátékkal. Ettől függetlenül én azt mondanám, hogy a markáns jegyek még hiányoznak a kiadott anyagról, a DNS az útkeresés állapotát éli át. Az igazán fogós, ütős szerzeményekkel adós maradt az együttes, de ezt írjuk az önkép keresésének számlájára. Biztos, hogy az élő műsorok során meg tudnak mindenkit mozgatni, mivel a táncolható témákból álló számok könnyen elérnek a hallgatósághoz, de otthoni körülmények között némi üresség marad az emberben, az előbb említett egyedi jegyek hiánya miatt. A magyar és angol nyelvű szövegek az emberi sorsok boncolgatásával, a mindennapi élet fintoraival foglalkozik és próbál harcra, küzdelemre buzdítani önmagunkért. A néha frázisokat pufogtató mondatok is koncertre invitálnak, ahol a DNS-sel együtt üvöltve lehet átélni a mindenki számára kézzelfogható, tapintható valóságot. A Don’t Need Society négyszámos kiadványa nem fogja megváltani a világot, de meghallgatva kedvet kaphat az ember, hogy tiszteletét tegye egy koncertjükön. www.dontneedsociety.hu/ www.facebook.com/dontneedsociety