Valamiért Magyarországon, mindig bevett szokás folyamatosan egy új zenekari kiadványt, a korábbi felállásokkal párhuzamba állítani (ami nem is lenne probléma), de az már annál inkább, hogy rózsaszín szemüvegen keresztül átélt nosztalgia megfeledkezik egy új kiadvány valós jelenkori zenei értékeiről.

Hogy mire is gondolok? Arra, hogy figyelembe véve a magyar zenei viszonyokat, egy több mint 10 éves zenekar természetes, hogy rengeteg felállást fog prezentálni, ez egy teljesen természetes folyamat, de az hogy, non-stop nyafogni a „hőskor” után és torzultan visszarévedni, valamint gátlástalanul fröcsögni, hogy az volt az igazi, amikor az általam preferált énekes volt benne, nagyon nem! Ha valaki olyan direkt utat választ, mint az Insane, természetes és előre lekönyvelt a lemorzsolódás, valamint egy több, mint egy évtizedes időintervallum szükségszerűen hozz magával zenei változásokat is. Erre pedig jön is a sok légből kapott hülyeség, hogy márpedig ezt csak is a pénz motiválhatja, vagy pedig a trendlovaglás. Ha valaki normálisan eljár koncertekre láthatja, hogy ebben mennyi pénz van. Az igazság ennél sokkal prózaibb: egy előadót általában a kiaknázatlan zenei ösvények lehet, hogy jobban motiválnak, minthogy meghazudtolja magát a tükör előtt, pláne ha magának játszik, és semmilyen irányba nem tartozik üzleti elszámolással, mert megteremtette magának a közeget ahol kötetlenül zenélhet. Miután Molnár Bálint távozott a zenekarból, nem volt meglepő húzás, hogy Berci előlépett főállású vokalistává. Az Insane élő fellépései során, szembeötlő volt Bertalan tehetsége, de azt senki nem tudta, hogy milyen módon fogja kamatoztatni a képességeit egyedül. Nyilván, egy relatív másmilyen orgánum természetes, hogy másmilyen hangulatot kölcsönöz a zenei megszólalásnak, de a zenekar nagyon okosan igazította a zenei hangszerelést a megváltozott körülményekhez. Ami már sokkal inkább meglepő volt, hogy Blind-ból hirtelen átigazolt Zahorán (Billog) Csaba a zenekarba. Érkezésével a basszusgitár sokkal inkább előtérbe került, és ezáltal sokkal húzósabb és groove-osabb lett a megszólalás. A zene sokat változott, de lineárisan teljesen beleillik a munkásságukba, azonban mellőzöttebbek lettek a modern-rockos megközelítések, és a melankólikusabbak témák. Ez persze nem azt jelenti, hogy maguk a melódiák eltűntek volna, csak inkább egy utópisztikusabb progresszív irányba mozdultak el. A hangszerelése a zenének nagyon változatos, rengeteg kis finom ötlet, díszítés van elrejtve benne, sokszor meg kell hallgatni, hogy a hallgató felfedezze az utat ahhoz, hogy 100%-ig magáénak érezze, de ha egyszer beérik, egyből magával ragad, és egyben kuriózum a kimunkáltabb fülnek meg az egyszerű hallgatónak is. A metalcore-os lendület bőven tele van tűzdelve különböző zenei ötletekkel, hogy így képezzen egy szerves egészet. Kifejezetten örvendetes, hogy van egy modern zenei mag ebben az országban, akik évről évre megalkuvás nélkül, képesek megújulni, és nagyszerű nemzetközi szintű kiadványokkal megörvendeztetni a nagyérdeműt. Az Insane pályafutása során, mindig is megalkuvás nélkül hozta a nagyszerű lemezeket, és számomra lerakta a mérvadó lemezt az asztalra egy nagyon erős és bombasztikus felállással. Az év egyik nagy meglepetése, és egyben egyik legfontosabb modern zenei kiadványa számomra. A teljes lemezt itt tudjátok meghallgatni: soundcloud.com/bandinsane/sets/concordtheworld www.facebook.com/bandinsane