UnderView - Jack - Inhumanus (album)

Jack - Inhumanus (album)

A zenekarnév akár egy szolid indie-rock formációt is jelenthetne, de a Jack igazi pofozós grind-hardcore pusztulat. Olyan indokolatlanul, zseniálisan tahó és erőteljes, mint Tibi Atya parasztkodásai a Facebook-on. Kedves ministránsaim, szeressétek őket, oké?

Ehhez a teljesítményhez viszont érés kellett. Az 1996-ban alakult csapat évekig csak feldolgozásokat játszott, mire elérkezett 2000, amikor már megjelent az első album „Vissza, ki az utcára” címmel. Ekkor még inkább punkosabb HC-t nyomtak az arcok. Összesen 3 stúdióalbum és 4 split és fokozatos durvulás került a számlájukra, míg 2013 elején kijött az Inhumanus a Give Praise Records-tól. Vatai Levente énekes egy interjúban az „embertelenedés” szót használja az „inhumanus” jelentéseként. Középiskolai latin tanulásom romjai azt sugallták, hogy az inkább „inhumanatio” lenne, és az inhumanus magyarul „embertelen”. A latin szótáram is embertelent jelzett, a megannyi meglepő fordítást adó Google Translate pedig „udvariatlan”-ra fordította. Muhaha. Az mindenképpen elmondható, hogy az Inhumanus album egy hangos kurvaanyázás egy sivárodó, lelketlenedő civilizáció felé. Minden dal nyers, tömény gyűlöletbomba. A gyűlölet nem az egyes emberek ellen szól, hanem a lefelé haladó folyamat ellen. Úgy vélem, hogy ez a fajta durva zene afféle szenvedély, a mindenkori életképesség egyik letéteményese. Az ember érzelmi izomzatát dolgoztatni kell, a stresszt ki kell adni, fel kell szabadulni és a Jack ennek a terápiának egy jó művelője. Fő hatásaik a Napalm Death, Terrorizer, Extreme Noise Terror, de én némi Converge- és késői Ratos De Porao-ízt is érzek. A Jack nem akar brillírozni, csak egyszerű, betaláló, kőkemény témákat az arcunkba verni. A keménységhez hozzátartozik az énekes Vatai Levente száraz, szikár torokhangjai, amik miatt az éneket persze nem lehet érteni, de aki ebben a fajta zenében ezen csodálkozik, az naiv. A durvulathoz elengedhetetlen a karakteres vokál, és ez a Jack-ben megvan. Smirglis hangorkán. Az Inhumanus 20 dala többnyire 2 percre van maximálva, a stílusnak megfelelően, mivel a cél a minél töményebb energialöketek átadása. Ez alól csak 2 kivétel van, a 02:28-as Szabad Akarat és a lassú, instrumentális, széteső Decomposition. Utóbbi kilóg a sorból, de erről szól a szabad akarat, nem? Stresszes, beteg levezető, mintha gyúrás után leoboázna egy öregasszony. Durva, őrült, de jól esik, hehehe. 00:59-től valami elektronikus effektezés megy benne, ami éppen annyira bizarr, mint amennyire elfogadható ebben a közegben. Szintén effektes az Inhumanus címet viselő nóta, ami például intrónak, koncert közbeni pihenőtracknek működhet, de az albumon ne érzem szükségét. Azt hittem, hogy a címadó nóta a lemez csúcsát jelenti, de nem. Szeretnék minőségileg kiemelni dalokat az albumról, de nem tudok. Mindegyik egyéni vihar, saját villámlásokkal, csúcspontokkal. Hallgassátok meg az egészet online itt: puregrainaudio.com/audio/jack-inhumanus-album-stream-exclusive-world-premiere Személyes kedvencemként talán az Embertelenedés prt. I. jöhet szóba. 01:07 idejű felszabadult hőzöngés. A Felemelkedés videoklip is az úri közönség szórakozását szolgálja, csipázzátok meg! Én csípem.