8 percnyi játékidő a prog metalban 1 komolyabban vett nóta, míg a grindcore-ban 1 egész EP. A Jack piros bakeliten szolgál fel dühöt, világundort, felháborodást és mocsokban fetrengő gitárriffeket. A legutóbbi album, a nagyszerűen sikerült Inhumanus feladta a leckét. Úgy sejtem, a csapat ezúttal nem hasonló lépést akart tenni, hanem teljesen váratlanul csinált egy kisebb dalgyűjteményt. Az Éberkóma (Give Praise Records kiadás) külön korszaknak semmiképpen nem tekinthető, inkább csak egy könnyű kalandnak tudom elképzelni.

Aki volt már Jack-koncerten, az tudja, hogy a banda élőben gyalul, mint egy bespurizott ácstanonc. Az Éberkómán hallható dalok mindegyike ezt a célt szolgálja. Míg az Inhumanus albumon szerepelt egy olyan tétel, ami pogóra alkalmatlan (éppen a címadó Inhumanus), itt minden dal jól hallhatóan a zúzás szent célját szolgálja. Szerencsére itt pont a címadó Éberkóma lett az EP legjobb dala. Szennyes, fogós, perverz indítóriffjével és gépágyú-kétlábdobtémáival azonnal megfogja a hallgatót. A gitárhangzás afféle precíz szenny, beteg és zaklatott. Ezt fülessel érdemes igazán hallgatni. Minden riffnél van olyan érzésem, mintha szándékosan le lenne csippentve a végéből 1 hang, hogy ne váljon kerekké. Mégis működőképes és eleven, ugyanakkor egy beteljesületlenség, éhség, továbblépési kényszer érződik ki belőle. Tökéletlen, de mégis bivalyerős. Bár a 2. nóta elemzésével kezdtem, de a nyitó nóta (A Felettes) szövegtémájában és zenei megvalósításában is kiváló nyitónóta. A főnökök iránt érzett, gyakori és ösztönös ellenszenv, a zsarnoki bánásmód megszólaltatása, mely a rövid dal végén az elkerülhetetlen(nek érzett) gyilkosságot is bemutatja. Zeneileg pedig az benne a telitalálat, hogy már a dal legelején érzelmi hurrikánba rántja a hallgatót és a 3. másodpercben elér egy hangulati tetőpontra. Így kell jó albumkezdő dalt csinálni, na! Az Öngyilkos Társadalom a pusztuló emberiesség, az általános érzelmi válság leírása. A Bomlásra Ítélve egy szenvedő ember dühös lemészárlásának hangjaival kezdődik. Úgy sejtem, valami filmből lehet a sáv. A szegénység, mint kiszolgáltatottság és az ezzel szemben álló gazdagság, mint vadászösztön, avagy rosszindulatú pusztítási vágy ütközése jelenik meg. A Beavatkozás tulajdonképpen a beavatkozás, mint jobbítási szándék hiábavalóságát taglalja. Belassuló témák és egy kiváló thrash metal gitárszóló színesíti az amúgy rövid szövegű dalt. Végül a Béklyó katartikus befejezést, egyben rövid összefoglalást ad: voltaképpen mindig is rabszolgák voltunk, vagyunk, leszünk. Nem szeretném, hogy a Jacknek legyen igaza. De azt viszont igen, hogy a zenéjüket – főleg élőben – minél többen megéljék. Béklyó videoklip: Éberkóma EP a bandcamp-en: jackgrindpunk.bandcamp.com/album/jack-berk-ma-ep-2014 Jack a Facebook-on: www.facebook.com/jackgrindpunk