A norvég csapat az első albumával nagyot kaszált, nemcsak eladásokra értve, hanem díjak, kritikák, fellépések tekintetében is. Ez persze feladta a leckét, hogy vajon Erlend Hjelvik és csapata képes lesz-e rátenni még egy lapáttal? Talán ezért is lett a második album címe „meir”, azaz „több”. Szerintem nem lett magasabb a szint, csak „simán” hoztak egy tök jó albumot. Lehet, azért írom ezt, mert az első összeállításban megvolt az újdonság ereje, a Meir-nél pedig már fel voltam készülve a finomságra. Ettől függetlenül sok zenekar örülne, ha ilyen dalokat tudna összeállítani.

A Meir lemezborítója (akárcsak a korábbi Kvelertak album) egyszerre esztétikus, vicces és morbid, számtalan élcnek biztosítva céltáblát. Mintha lebegő, szent galambok fosnának le egy elhasznált matrónát. Ez alighanem szándékos volt. A fő kiadó Roadrunner Records égisze alatt Kurt Ballou producer vette fel az anyagot a srácokkal. Ballou alighanem sokaknak ismerős, lévén a Converge gitárosa. Ő felelt az első Kvelertak hanghordozó felvételéért is. Ez megelőlegezi a bizalmat a Meirhez és bizony, a cucc csúcshangzású, pontra kimért akkordokkal. A muzsika fő összetevőiként továbbra is a régi, laza rock&roll, sleaze, punk és black metal nevezhető meg. Csuklóból kirázott buliriffek, zúzás, lendületesség és black metal acsargás folyamatos örvénylése jellemzi a Meir-t. Itt mintha érkezett volna egy adag AC/DC és Gun ’N’ Roses hatás is a gitárokba. Gitárzaj, hergelés – ezzel kezdődik az Apenbaring címet viselő nyitódal, majd sirályságos riffeléssel folytatódik. Az egész lemezen kizárólag norvég nyelvű ének hallható, ami szerintem nagyon jót tesz az angolra uniformizált rockszíntérnek. Nem tudom, ki volt az a hülye, aki először kijelentette, hogy a rock és a metal nyelve az angol. Ahány nyelv, annyi megnyilatkozási forma, annyi íz, annyi árnyalat. A norvég nyelv pedig a Kvelertak munkássága alapján egy nagyon cool, zenei és a fülnek jól eső nyelv. Az viszont jót tesz a Meir-nek, hogy a booklet-ben a dalcímek alatt 1-2 soros angol nyelvű magyarázat, hangulatcsináló szöveg található. Ez segít közelebb kerülni a dalokhoz. Némelyik dalban vannak olyan részek, amikor 1-1 szót csordavokállal, vagy sima vokállal hosszan kitartanak. Ilyenkor szerintem egy koncert teljes közönsége össze tud olvadni, pl. Trepan és Kvelertak nóták. Megmondom őszintén, hogy ritkán érzem a basszusgitár melletti 3 gitár(!) értékét. Némely dalban, némely dalrészben valamennyire elválaszthatóak a témák, de jobbára csak egymást erősítik. Tekintettel arra, hogy nagyon technikás zenészekről van szó, nem értem, miért nem írnak eltérőbb hangvonulatokat az egyes gitárokhoz. Oké, jó dolog a nyomatékosítás, de amikor 1 gitártémát hallok 3 gitáron (minimális eltérésekkel), akkor nem értem a 3 gitár szükségét. Nyilván szerepet játszik a barátság is, hogy megmaradjon a csapatban a 3 gityós, de akkor érdemesebb lenne gazdagabb összetételű, rétegzettebb muzsikát alkotni. Az ének, avagy károgás, üvöltés elkövetője Erlend Hjelvik. Elsősorban hangerőre támaszkodik, ritkán produkál dallamokat. Ez a gitárok privilégiuma. Erlend veszettül jól, erőlködés nélkül adja ki magából az erőteljes, extrém hanghatásokat. Az albumon olykor hallunk vokált is (Trepan: Maciek Ofstad, Bruane Brenn; Ashley Rose Redshaw: Spring Fra Livet, Nekrokosmos) illetve Vidar Landa gitáros olykor pöttyent párat billentyűn. A dalok tele vannak meglepetésekkel. Nem feltétlenül követik a hagyományosan szögletes verze-refrén-verze sémát, inkább ezekre támaszkodva itt-ott belenyúlnak, csavarnak egyet. A már többször említett Trepan („koponyalékelés”) is ilyen; megbecstelenítő black metal csörömpöléssel kezdődik, R’N’R lazulással folytatódik, majd jön az együtt énekelt-üvöltött TREEEPAAAAN, black és zúzás tovább, majd némi középtempózás, gitárorgazmizáló szóló, majd 09:05-től nyugi, bólogatás, aztán torztorztorz, ééééééés szóóóólóóóóóó! Levezető blowjob-ként pár feloldó riff és kikészülés…. Az se semmi mellesleg, hogy a Meir dalaiból már most 3 videoklip készült. Volt a beharangozó, kiskölykökkel színpadra álló Bruanne Brenn („égesd fel a hidakat”), a véres Manelyst („holdfény”) és a világot boldog birkózásban egyesítő, turnés-koncertes Kvelertak („fojtófogás”). Akinek még ismeretlen Erlend Hjelvik bandája (ahol egyébként a fő dalszerző Bjarte Lund Rolland), az kezdje a megszeretést az utolsó klippel. Van benne bagolymaszk, ivás, izzadás, headbang, csöcsfogás – minden, ami rock&roll, haha! Honlap: kvelertak.com/ Facebook: www.facebook.com/Kvelertak Kvelertak-videoklip: Bruane Brenn-klip: Manelyst-klip: