A 2010 márciusában alakult Limbless saját bevallása szerint a Pantera, Drowning Pool képviselte modern metal irányvonal mellett tette le a voksát. A nagy elődök sorához talán még oda lehetne tenni a Lamb of God nevét is, hiszen a mai modern (és nem nu) metal egyik fő képviselője ez az amerikai együttes. A stílus tehát egyértelmű, a lehetőségek tárháza is ki lett jelölve.

A három számot tartalmazó anyag – amely elérhető az együttes facebook oldalán is – alapján elmondható, hogy a srácok hangszeres tudása a helyén van, ez nem lehet probléma a továbblépésben. Azt is lehet hallani, hogy nem egy gyorsan összecsapott, félvállról vett alkotásról van szó. A kellő riffmennyiség, a komplex dalszerkezetek jellemző attitűdként vonulnak végig a számokon, ettől függetlenül én hiányolom a spirituszt ezekből a művekből. „Nem jön át” az erő, amely az egyik alapvető jellemvonása ennek a stílusirányzatnak. Sokszor azt érzem, hogy a riffek követik egymást, de nem kapcsolódnak össze, nem alkotnak egy keretet. Ebből kifolyólag a megjegyezhetőség is nehézkesebbé válik. Pedig a címadó Aspiration kezdése figyelemfelkeltő – még a Throwdown is csettintene -, de a folytatás nem hozza azokat a fülbemászó gitártémákat, amelyek nélkül egy modern metal anyagnak nincs esélye a megragadásra. Az énektémák terén egy kicsit színesebbé lehetne tenni az összképet, néha a monoton rekesztés nem görgeti tovább a számokat. Az anyag hangzása sem mindig segíti a hallgatót, néha-néha összemosódnak a különböző hangszerek, pedig a gitárcentrikus műfajokban elengedhetetlen, hogy szakítsanak a gitárok. A Limbless tisztességes munkát végzett, ez nem kétséges, de az egyedi hang megtalálása még egy olyan feladat, ami a zenekar előtt áll. Természetesen a saját karakter kialakítása nem egyszerű folyamat, de próbálkozni kötelező, még ebben a túlzsúfolt zeneiséggel megáldott időszakban is.