Amilyen akadályozottan, kínlódva született meg a Magor első albuma, a Testamentum, olyan könnyen, határozottan és örömtelien készült el folytatása, A Menedék. Rengeteg dallamos ének, vibráló sikerélmények, Galli Kriszta által írt dalszövegek, slágeresebb heavy metal, pusztítóbb metalcore.

Amikor a debütáló Testamentumról írtam kritikát és lenyomtam a szöveg végén az utolsó pontot, kicsit elmerengtem, a Magor interjúiban olvasott viszontagságos múlt folytatásán aggódva. Vajon hogyan tovább? A küzdelmes, tövisekkel teleszórt kezdeti évek összes elkeseredett daca és energiája sűrűsödött az első albumba és utána már csak koncertek lesznek? Vagy X év ráhagyással lesz kiküszködve a következő kisebb eredmény, mondjuk 4-5 dalos online letölthető kislemezzel? Vagy vehetjük úgy, hogy a Magor nem a nafta 90%-át égette el, hanem csak a holtponton kellett túljutnia és innentől kezdve már be van járatva a gépezet? Nos, végtelen nyugalommal konstatálom, hogy az utóbbiról van szó. Ha ilyen gyakorisággal, kreativitással és lubickoló tettvággyal folytatják a fiúk, akkor nagyon szép jövő áll a csapat előtt. Első Istenem az első dal, erre klipet is forgattak. Tetszik az ötlet, hogy egyből klipes dallal kezdődik az album. A legtöbb zenekarnak fázik a háta attól, hogy a lemezkezdő nótára klipet csináljon, pedig egyszerű, könnyű, közönségfogó ötlet. Azonnal megvan a jó benyomás, a hallás-látás kombó. Bár vannak zenekarok, akiknek jól áll a másik véglet is, mármint az énekmentes intro, de klipes dallal nyitni jó marketing. Az Első Istenem nagy vonalakban a klasszikus metalcore dalszerzés érzelmi sémái szerint épül fel, de jól is alkalmazza azokat. A dallamos énekrész által kihozott érzelmi tetőpont után egy kis chilles gitár jön, majd olyan gitárszóló, amit újra és újra visszapörgetsz. Stratovarius-rajongóknak például javaslom ezt, ők nagyon értékelni fogják. Érdekes, hogy míg az Első Istenem egy afféle “bukott bálvány” megéneklése, a gitárszóló hangulata sokkal szeretettelibb, vagy megkockáztatom: szerelmes. Gyémánt Az Éjben nagyon balladásan indul, Inges Zoltán basszusgitáros- énekes eléggé lelkizősre veszi a figurát, viszont Speck Roland frontember kegyetlen üvöltése és a gitárok cudar riffjei érkeznek és hentelés van. A refrén megint dallamos és romantikus. A dalban frankón érződik, hogy itt egy 2017-es metalcore szerzemény van, a szerzőgárda a zsáner 15-20 évének legjobban működő receptjeiből szorgalmasan tanult. Pár riffcsokor eléggé “belefésültnek” tűnik, mármint hogy “ezt a részt valahova be kéne tenni, mondjuk tegyük be ide, némi fércelés után”, de ezt is jól kell csinálni és a Magornak ez megy! A Menedék talán a leginkább szívhez szóló szerzemény, nem véletlenül címadó. A dal leírja a vívódást, küszködést éppúgy, mint a bizalmat, szeretetet, összetartozást, biztatást. Egyszerűen kell mindenkinek valaki, akinek társaságában gyenge lehet, kicsit leereszthet, töltekezhet. A Magor nagyon érzi ezt a családiasságot, jó értelemben vett férfias-apás intimitást. Nem véletlenül neveztem a Testamentum kritikájában “apumetalnak” a beállítottságukat. Ettől még A Menedék-dal nem válik apudallá, hanem inkább menedékdallá. A dalszerkezet nem hagyományos, mivel a refrénnek nevezhető, dallamos rész a dal második felében kerül elő. Ennek a dalnak a megírásában érzékelem leginkább érvényre jutni Mile Gyula gitáros John Petrucci-mániáját, bár Dream Theater-fanok alighanem máshol is kiszúrhatják a mester nyomait. Ugyanígy ebben a dalban tartom a legjobbnak Galli Kriszta szövegírói tevékenységét, mert a refrénben egyszerűen TÖKÉLETES ritmusú lírát produkált: “Szí-ín az éjben (szí-ín az éjben)/ kékül a mélyszürke félhomály/ Sziget a vízen (sziget a vízen)/ ébredő reményem visz tovább.” Elég sokszor visszatekertem ezt a részt és... oké, a gitárszóló is szétolvasztott. Lányok, ettől a daltól végetek lesz. Meríts Erőt A Fájdalomból, ha nincs remény a láthatáron. Templomi hatású orgonajátékkal indul a tétel. Speck Roland rövid szavalása egyszerre vád és ima, főleg, hogy tényleg elzengi: “áldjon meg az Isten!” Az eljátszott bizalom után maradt lelki sivatagon végigsöprő kétségbeesést jeleníti meg ez a dal. Mile Gyula itt is remek szólókat hoz, az utána következő darálás pedig olyan intenzív, hogy komolyan hiányolom előtte a csontroppantó breakdown-t. Dallamos ének csak a végén van, az is rövid és hirtelen fejeződik be a dal. Helyes, ide ez illett. Végtelen Harc az előző dal gondolatiságát viszi tovább. Ezúttal a dallamos refrén, Inges hajlításai adják azt a szelídséget, ami feloldja a feszültséget. Bár a dalcsokorból ez készült el utoljára, jó ötletnek tartom a középre illesztést. Emeli a dramaturgia értékét. Nemcsak az általános “kitartás”-üzenetet hordozza magában a dal, hanem állásfoglalás az idei híres zenészöngyilkosságok kapcsán. Fontosnak tartom, hogy a “mi csak azért is folytatjuk”-hangok is megszólaljanak. A Szabadság Hangja az üvöltés, a nyers hangerő hallatásának szerepét emeli ki. Én kifejezetten örülök annak, hogy a durva vokálokat tartalmazó zenék is léteznek, népszerűek, tömegeket mozgatnak meg és megvan a kiépült intézményrendszerük. Je suis ősember, baszki! Csak Engem Láss, kéri a csapat ezután. Filozófusok már emberemlékezet óta vitatkoznak azon, hogy vajon amikor valakiről véleményt alkotunk, az mennyire tartalmazza az illető esszenciáját és mennyire torzítja az érzékelést a szemlélő saját szűrője, élményrendszere, hangulata, stb. Ugyanezt a témát kissé más megközelítésben a zenekar már feldolgozta az Ez Vagyok Én slágerében. Lendületes, könnyen befogadható, erőteljes nóta. Szintén klipes dal az Ígérj Holnapot. A klip 7 hónap alatt begyűjtött 31+ ezer megtekintést és majdnem félezer tetsziket. A frankó zene mellett szerintem szerepe van a művészi, balettes képanyagnak is, szép környezetben. A dal a vágyódásról, összetartozásról, együtt vállalt sorsról, közös jövő építéséről zeng. Egyből bevágó riffek, bólogatós ritmusok, lelkesítő szóló, szívből-szívbe énekelt üzenet. Sikerre ítélt dal! A lemezt (talán túl korán) záró Túlélő egy erősen djent-re hajazó kezdettel indul és ez először belelkesített, mert azt hittem, ebbe az irányba is tesz egy dalnyi kirándulást a csapat. Nem, ezután egy HC-s gyorsulás jön, majd egy Unearth-öt idéző folytatás. Szövegileg a sikerorientáltság, egyszerűen a túlélés, a nehézségek vállalása. A zenekar ars poeticája, egy pozitív üzenet, amire ebben az országban nagy szükség van. Erre a mentalitásra építette a Depresszió is a szövegeinek magját és lett a magyar rockerek egyik legkedveltebb zenekara. Szerintem is rossz nemzeti hagyomány a “sírva vigadás,” az áldozati szerep önszuggesztiója, az önsorsrontó magatársi elemek gyűjtögetése. A tehetség - nyilvánuljon meg bármiben - nem arra való, hogy a nyafogás picsameleg komfortzónájában lóbálgassuk saját magunk által széttépett foszlányait, hanem hogy kamatoztassuk egy pozitív közösségben. A Menedék tehát koronát tett a Magor zenekar első tíz “hivatalos” évére és kisimultan menetel tovább a közkedveltség felé. A hasznos rutinok bekerültek a gépezetbe, a kísérletek és az örömjáték kéz a kézben járnak, fegyelem és következetesség tapasztalható az album másodpercében. Friss erejű és önazonos heavy metal core száguld, közösséget és családokat építve. A dallamosodás mezején tökéletes megoldásokat hallunk, a keménység terén a djentből és a breakdownból érdemes lehet kicsit bővebben csipegetni, dalokból pedig lehetőleg 10-12- t felvenni minimum. Az apumetal megy tovább, egyre népesebb rokonságával. www.facebook.com/magorzenekar/ www.magorzenekar.hu