Jeff Hannemann, a nagyszerű Slayer-gitáros korai halála után pár nappal ültem neki a Mörbid Carnage új albumáról írni. Az elkeseredettség mellett helyet foglal bennem a bizonyosság is, hogy mindig lesznek, akik magasra emelik a thrash metal zászlaját. A M.C. tagjai eleve imádják a Slayer–t, munkásságukra is hatással van, ezért talán nem tűnik majd kegyeletsértésnek, hogy az amerikai legendára hivatkozok ennek az albumnak a bemutatásánál.

Kezdjük azzal, hogy bár 2013-at írunk, de üdv az 1980-as években! A Mörbid hangsúlyozottan régisulis, ódzkodik a zenei újításoktól. Slayer a fő minta, a Hell Awaits – Reign In Blood vonalat érzem dominánsnak. A hetes dalcsoport teljes hossza is 29:10, azaz igazi gyors leőrlés, megőrülés. Érzek benne Motörhead-et és Darkthrone-t is. Destruction- és Death Angel- fanoknak is bejöhet, de azt azért hadd tegyem hozzá, hogy a Mörbid támadása erősebb a Death Angel-nél. A Könyörtelen Hódítás valóban az, aminek nevében mutatni kívánják. Folyamatos zenei támadás, középtempók csak elvétve, azok is inkább csak dalrészekben. Közepes, vagy lassú dal nincs, a feszültség folyamatos. Talán ezért is, első hallgatásra nehezen választhatók szét a nóták. Pár hallgatás után érdemes külön-külön meghallgatni a dalokat és akkor szépen ki lehet érezni mindegyiknek a zamatát. Nem találtam „leggyengébb láncszemet”, csupa olyan dal lett összeválogatva, amik önmagukban is ölnek. Koncerten szerintem egyik dal alatt sem lehet megpihenni. Csalóka lehet a Turn The Crosses Down első pár másodpercének relatív nyugalma, a Far Away From Heaven méltóságteljes kezdése is. Súly, lehengerlés, majd csigolyatördelés. A dalszövegek is hagyományosan a korai thrash-t idézik: vallásgyűlölet (Beyond The Grace Of God, Turn The Crosses Down, Far Away From Heaven), horror (Werewolf Legions, LambBloodBath, Vengeance Of Ghouls), gonoszság (Triumph Of Evil). A Triumph-ban egy nagyon beteg gitárszólót is kapunk. Ami pedig kulcsfontosságú, hogy minden dalt olyan gyűlölettel köpköd a mikrofonba az énekes Blasphemy, hogy ez felteszi az i-re azt a bizonyos pontot. Egy hiteles csapatot hallunk, ami a negativitás esztétikumát ösztönös tehetséggel alakítja élvezetes zenévé. Aki magyar Slayer-t szeretne, az megtalálja a Mörbid Carnage-ben. Azért pedig különösen tiszteletet érdemel a csapat, hogy kritikaírásom idején (2013. május. 5. vasárnap délután) a Facebook-oldaluk borítóképén a fiatal Hannemann látható, profilképnek a Hannemann-Heineken embléma, névjegynek pedig csak ennyit írtak: HAIL JEFF HANNEMANN! Egy zeneileg és emberileg nagyszerű csapat gyászolja példaképét. FB-oldal: hu-hu.facebook.com/morbidcarnageofficial Beyond the grace of God lyric videó: