Az Omega Diatribe kis hazánk egyik olyan zenekara, akik úgy gondolják, hogy nálunk is van létjogosultsága a djent címkével ellátott stílusirányzatnak. A méregerős Iapetus nagylemezt követően (amit 100%-ban maguk készítettek), csak az maradhatott a kérdés, hogy a számtalan szakmai és a közönség által generált, pozitív hangvételű kritikát követően tudnak-e valami újat mutatni az együttes iránt érdeklődők számára, vagy megállnak és biztos alapokra helyezkedve ugyanazt tolják továbbra is, maradva a „kitaposott ösvényen”.

A Iapetus egy nagyon szigorúra sikerült bemutatkozás volt, ami mindent megmutatott az irányzat szerelmeseinek az Omega Diatribe fegyvertárából. Az albumon kemény, de igényesen megírt számok sorakoztak, ám az igazán emlékezetes dalok hiányoztak. Az ember már csak ilyen: szereti a megjegyezhető tételeket, részeket, riffeket. A vájtfülűek ettől függetlenül már a kezdetektől maximális respekttel voltak, vannak az OD felé és ez így is van rendjén. A srácok fiatal koruk ellenére igencsak magasra pakolják azt a képzeletbeli lécet, azonban kihívás nélkül nincs fejlődés, ezt már régen tudjuk. A zenekar körüli változásokat szinte naprakészen végig lehetett követni, hiszen a fiúk a közösségi felületeket használva, aktív szereplőivé váltak a magyar zenei életnek. Innen lehetett tudni, hogy dobos poszton „váltás” történt, vagy inkább Kevin Talley személyében egy mindenki számára ismerős és elfogadott név kooperált az OD tagokkal az új kislemez kapcsán. Ez egy fontos kérdés, de én nem erre helyezném a hangsúlyt az új anyagot hallgatva, hanem arra, hogy megérkeztek a dalok! A Iapetus töménysége – nem elítélhető módon – visszaköszön az Abstract Ritual néhány tételében is. Most megtalálták a dalszerzők az egészséges egyensúlyt, amellyel még nem kellett feladniuk a zsigerből jövő eszement riffelést, de jól elhelyezve hagytak egy-egy szelepet minden számban, amely lélegzethez engedi jutni a hallgatót. A kicsit fellazított szerkezetek pedig még keményebben ráirányítják a figyelmet az igencsak varacskosan (és végre egy kicsit fémesebben) szóló gitárokra. Aki ezt követően is azt mondja, hogy emészthetetlen az új OD, az inkább keressen magának valami könnyebb alkotást. Attól nem kell félni, hogy az OD átesett a ló túlsó oldalára és elárulva a védjegyként funkcionáló irányzat alapvetéseit, kifordult önmagából, csupán az eltelt két év alatt még jobb zenészek lettek a tagok, ami mára a dalok megírásánál is érezhető. Ha elsőre másból nem is, akkor The Quantum lebegős, elszállós tételéből lehet tudni, hogy beköszöntött a változás kora. Én gratulálok, sok sikert kívánok az új anyaghoz a zenekarnak. Remélem, hogy ezzel egy komolyabb nemzetközi megmérettetéshez is elegendő muníció gyűlt össze a tárban. Legközelebb élőben Budapesten a Showbarlangban csekkolhatjátok az új lemez dalait május 15-én: www.facebook.com/events/1575549636045166/ Tracklist: 01. Subsequent Phase 02. Extrinsic 03. Hydrozoan Periods 04. Abstract Ritual 05. The Quantum 06. Unshadowed Days (Perception Remix) *Bonus Track omegadiatribe.com/ www.facebook.com/omegadiatribe