Where The Pressure of Duty Leaves Off /The Challenge of Excellence Begins A budapesti Orient Fall ismét magasra tette a mércét egy olyan kislemezzel, amely minden fiatalabb zenekarnak példaértékű lehet. Hiszen kiváló hangzással és gazdag zenei világgal rendelkezik. És, hogy hogyan is hat a hallgatóra?

Amint elkezdődik az intro a srácoktól elvárható zúzás helyett, inkább egy lassú és füleket simogató kis tétellel nyitnak. Amit talán még a Betraying The Martyrs zenekar használt ki hasonlóan. Amikor kicsit el tudnánk lazulni a lágy dallamok miatt, egyből a Ravenholm hatásos kezdése üt egy nagyot ránk, hogy felfogjuk azt, itt bizony egy metál zenekarról van szó. A kemény ének és a technikás gitárok azok az elemek, amik igazán megfogják elsőre az embert. A rövid brék is igen erősen szól. A hirtelen befejezés után egy kis karneváli hangulatot idéz elő az Our Pirate Song, bár itt sem hagytak sok időt a vidám fejbólogatásra a srácok. A dallamos gitáros bevezetője után már jönnek a keményebb riffek. Ami talán tudatosan, talán nem úgy történt, hogy a csordák kicsit tényleg kalózosra sikeredtek. Az egyetlen gyengébb pont a tiszta ének, amit jól tudom, hogy élőben igen nehéz kihozni aktív hörgés mellett. De, a lemezen ez is remekül ki van keverve és igazán élvezhető. Befejezés után még egy kicsit a hullámokon érezhetjük magunkat és el is kezdődik a harmadik és talán az egyik legfogósabb tétel az Ascend to the Throne. Bár, a modern metál zenekaroknál a basszusgitár szerepe igen csak háttérbe szorul és megmarad támogatásnak, az Orient Fallnál ez kicsit változik, hiszen, a bevezetőnél is több helyet hagynak a basszusnak. Ez egy igen kellemes momentuma az EP-nek. Az eklektikus nyitás után egy igen kemény breakdown sorozat következik egy kis elektronikával megspékelve, kellemes énekhanggal színesítve. A gitár zúgása után ismét egy fogós nyitánynak lehetünk fültanúi és ebben a számban már igencsak nagy szerepe van a vendég énekeseknek, mint Rozsár Istvánnak az Eclectyca-ból és Tarczi Tamásnak a Subliminal Merger-ből. Ebben a számban a hörik és a tiszták remekül kiegészítik egymást. Egy mondattal leírva, a Serpent Grace című tételre élőben vendégénekesekkel együtt nagyon kíváncsi lennék, mert biztosan iszonyat nagy megőrülés lenne, ismerve a három hanghoz tartozó, három más személyiséget és világot. A lemez záró tétele a The X-factor, ami stílusban és zenei világban is elég messze elkalandozna a zenekartól, de itt is kapunk az arcunkba egy igen zúzós bréket és néhány helyen igencsak technikás dobbal találkozhatunk. Zárójelben megjegyzem, hogy a dobok mögött ülő Szomolányi Balázs munkája végig kiválóan operál. Visszatérve az X-factorra, a gyors váltásoknak köszönhetően többször is szükséges meghallgatni ezt a számot, mert igen érdekes és dolgokat eszközöltek bele a srácok. Összegzésként elmondhatom/leírhatom, hogy egy igen erős EP-t sikerült kiadni az Orient Fall-nak. Mind a keverés és mind a dizánj szempontjából is. Az EP ingyenesen letölthető innen: orientfall.bandcamp.com/