Amikor az ember belefut egy idétlen zenekar névbe, és meglátja a számok egy perces hosszát, akkor realizálódik benne két alternatíva. Az egyik: egy ki nem adott, meg nem értett, öncélú, sznob-poszt Hardcore-Punk zenekarral van dolga vagy pedig Grindcore-ral. Itt az utóbbiról van szó és nem is a rosszabbik fajtából.

Magyarországon hagyománya van a perverz agyi kiöklendezéseknek Grindcore szempontjából. Elég csak a Fostartályra gondolni, vagy a Húsdaráló Projektre, mindkettő a hallgathatatlanság határát súrolja, de feltételezzem ezek szándékosan így is készültek, össze-vissza feljátszva, minősíthetetlen hangzással. Egy poénnak ezek a próbálkozások jók (vagy nem), de huzamosabb ideig hallgatva igencsak idegesítővé válik, az értelmezhetetlen zajmassza (kivéve persze, ha az ember imádja a gore-noise csörömpöléseket és amputált végtagokat, mert van ilyen nem is kevés). Maga a felvétel bőven hozza a megfelelő szintet, hangszerelésből és technikai szempontból is megfelel a műfaj által támasztott kritériumoknak. A kezdő okfejtés lényege az volt, hogy természetesen senki nem ezekből a szövegekből fogja elsajátítani a szellemi mannát a megvilágosodáshoz, és nem is fogja a holnapi tőzsde indexet kiszámolni. Ebben a műfajban számtalan esetben volt már példa beles-fitymás szöveg tematikákra, a székelés is sokszor megihleti a grindcore szövegírókat (itt különösen sok helyen szerepel a „szar” és a „fos” kifejezés), illetve sok társadalmi problémára is szoktak megoldást kínálni, leginkább a nyugdíjasok problémáira, illetve magukra a nyugdíjasokra, de sokszor irodalmi értékű szövegek mögött megbúvik a profi zenei hozzáértés. Ez esetben külön kiemelném a dobgép teljesítményét (természetesen, ha nem valós személy játssza fel, ezt manapság sok esetben nehéz eldönteni). Egyébként külön eszencia az a frekvenciális hullámzás, amit az MP3 és a WMA formátumok produkálnak folyamatos hallgatás közben, ugyanis nem sikerült eljuttatni a dupla maxit azonos formátummal, feltételezzem szándékosan. Valamiért ilyesfajta szerzeményekben mindig szerepel valamilyen nagytestű állat valamelyik számcímben, itt a „Seggbegurgulázott Víziló” hódol ennek az elhagyhatatlan műfaji előírásnak. A második maxin egyetlen egy szám van, a többi bónuszként van feltüntetve, gondolom ez a kollektórsz edisön, elsősorban japánban fog megjelenni, ott is limitált példányszámban bakeliten. Pedig az átlaghallgató sajnálhatja, hogy nem tudja majd meghallgatni, „Csáveszmikszh2000Thízmillíard” mixet, amivel feltehetően a vidéki szórakozóhelyeket akarják megcélozni a srácok. Összefoglalva: ezen nincs mit. Valaki szereti az ilyesmit az nem fog meglepődni, aki nem, az ezután se fogja. Zeneileg kifejezetten kellemes hallgatni való. Tematikailag már lehet, hogy egy picit szélsőséges. De még mindig többet mond, mint a Design the Skyline. www.facebook.com/pages/Rekt%C3%A1lis-Szerzetes-Rend-OFIK%C3%81L/131749876905795