Hosszú szünet után végre ismét koncertet adott a Replika. Az év elején (jan. 10.) már volt egy fellépésük a debreceni Roncsbárban, de sajnálatos módon az utolsó pillanatban részemről az meghiúsult. Utoljára tehát 4 éve láttam őket, így kellő izgalommal és várakozással tekintettem az estére, amely a budapesti Barba Negrában került megrendezésre.

Mivel nem ismertem a helyet, egy kicsit kavarogtunk is a környéken, de végül megtaláltuk egy gyártelep hátsó részén. A hely maga a főváros legnagyobb befogadóképességű zárt szórakozóhelye, nagy terekkel, egyedi belső kialakítás (kalózos-hajós stílusban), hangulatos falfestményekkel. Az előzenekarokat illetően az Our Youth és The Grenma volt megjelölve, de az érdeklődés erőteljes hiányában azokat nem tekintettük meg:) Így tehát a debreceni trió kezdésére érkeztünk, bele a közepébe, egymást követték a súlyos nóták: Feszíts meg, Keress valaki mást, Legyen mindegy, Nem vagy biztonságban. Megállapítottuk, hogy időközben Falat szakálla igen tekintélyes hosszúságúra nőtt, pörgette is szépen. Gergő halálos pontossággal püfölte a bőröket. Csató Peti bejárta a (nem kicsi) színpadot, látszott rajtuk, hogy élvezettel zenélnek. Mellettünk egyesek (talán maradhattak az előző koncertről) olyan idomtalan, a zenének ritmikájával még csak véletlenül sem egyező mozgást míveltek, amilyenhez nem volt még szerencsém. Emellett sok ismerőssel is találkoztam, feltűnt sok régi replikás arc is, akikkel nagyrészt csak efféle rendezvényen sikerült összefutni. Kicsit tartottam tőle, hogy esetleg a zenekar az újabb lemezeket fogja nagyobb arányban játszani, ugyanis a régebbiek személy szerint közelebb állnak hozzám. De nem kellett csalatkoznom, volt minden, mi fülcimpámnak ingere: pl. a Föld vagy a Testek. Lényegében egyik lemezt sem hagyták ki teljesen, mindegyikről sikerült valamilyen remeket beválogatni a repertoárba. Játszottak új dalt is, amelynek próbatermi felvételét karácsonykor az interneten már közzé tettek a rajongók örömére, Áldás és békesség címmel, beledöngölt a földbe. A visszatapsolás után még a Krisztus hiába sír is belefért a műsorba. A vége felé Csató bejelentette, hogy a koncert után a merchpultnál lehet velük találkozni, fotózkodni, beszélgetni. Így is történt. Összességében egy remek koncert volt, sok régi emlék elevenítődött fel bennem, remélem lesz még azért ilyen, és nem kell rá újabb 4 évet várnom.