20 év nagy idő egy zenekar életében. A debreceni Replika idén ünnepelte ezt a jubileumot, s e kerek évforduló alkalmából – hazai pályán, a debreceni Roncsbárban nagyszabású, több mint két órás bulit rendezett. Vendégként a szintén jubiláló 10 éves Cadaveres-t hívták meg, akivel Budapesten is fel fognak lépni március 7-én.

Jómagam 8 éve mondhatom Replika-rajongónak, amikor megismertem őket, sokszor hallgattam sóvárogva azt a bizonyos tíz éves debreceni születésnapi bulit, amelyről koncertfelvétel is készült, és amin nem tudtam részt venni, de ez az este minden korábbi kihagyott buliért kárpótolt. Különleges és eksztatikus koncert volt, és bátran kijelenthetem, hogy egy megvalósult álom is. Mivel a Replika kezdése előtt kb. 15 perccel estem be, a Cadaveres számomra teljesen kimaradt. A közönség már lelkesen „Replikázott”, és a hosszas várakozás után meg is érkeztek a színpadra – kezdődhetett a buli! A utolsó lemezük (Az élvezetek földjén) nyitószámával kezdtek (Holnap megváltozom), amit rögtön azután a zseniális Áldás és békesség követett. Ez a nóta nem szerepelt egyik albumukon se, 2013 decemberében tették közzé a neten, amolyan karácsonyi ajándékként a rajongóknak, s egyben a 2014-es buli előhangolásaként. Azelőtt tehát nem is hallhattuk koncerteken, pedig élőben is hatalmasat üt! A szövegéről nem is beszélve – de hát Replikáról lévén szó, a mély gondolatiság ott rejtőzik minden sora mögött. Aztán jöttek a „klasszikusok”, úgy mint: Ez a sorsom és Ima – két alapmű a Replika történetében. Súlyos és földbedöngölő kezdés! A kezdeti (hangolásbeli) problémák után pedig már teljes erőbedobással folytatódhatott a buli – s ahogy egy évfordulós koncerttől elvárható, a Zenekar történetének majd’ minden korszakából felcsendültek a legnagyobb klasszikusok, egyedül A Testbe zárt lélekről nem játszottak. Mint minden valamirevaló Jubileumon, a beharangozott vendégzenészek se maradtak el, név szerint: Körmöczi Péter (Cadaveres) a Feszíts meg c. nótánál, az Ima alatt Labi a második felállásból, végül az Ektomorf frontember Farkas Zotya a Nem leszek áldozat című lemez két nótája alatt (Nem leszek áldozat, Félj). A Zenekar emellett más meglepetésekkel is kedveskedett hű rajongóinak: két soha nem játszott számot is elnyomtak (pontosabban hármat, hiszen írtak egy új dalt is még decemberben). Külön kedves gesztus volt, hogy a koncertet megelőző hónapokban a Replika-rajongóknak lehetősége nyílt egy kedvenc dalukra szavazni a neten, amiből a legtöbb szavazatot kapott nótát élőben is eljátszottak, a választás így esett az Aki megmondja, mit csinálj c. dalra, ami egyben az én egyik kedvencem is. Szeretnék még kiemelni néhány emlékezetes mozzanatot a Koncertből. A konceptalbumként született Durva életről a Valami vár itt rám, az Egyedül nincs esély és az Átverés hangzott el, és ebbe a sorba illeszkedett az ironikus-szatirikus Boldog élet az utolsó lemezről. A szöveg itt se kímél, nem hagy senkit a boldog illúzióban (hiába szeretnénk!) Külön élmény volt a Feszíts meg c. örök klasszikus Körmivel – ennél a számnál a közönség is beindult rendesen! A másik hatalmas kedvencem a 2005-ös Nem hiszek album címadó nótája – sodró lendületű, gyors tétel, ami koncerten még nagyobbat üt, s egyúttal intenzív fejrázásra sarkall. A zene és a szöveg egyaránt odacsap, lehetetlen, hogy ne vonjon hatása alá… Lehetett is rá zúzni ezerrel, miközben többedmagammal teli torokból üvölthettem a porig sújtó, kíméletlenül őszinte sorokat. Más módon, de hasonlóan megalkuvásmentes és kemény, szókimondó és nyers dal a Félj!, koncerteken pedig óriási eksztázis; s amely – ahogy korábban említettem – ezúttal az Ektomorfos Farkas Zotya vendégszereplésével hangzott el… Mi tagadás, nagyot szólt! Éppúgy, mint az előtte játszott, szintén első lemezes Nem leszek áldozat – amit még sohase hallhatott élőben a nagyérdemű. Meg kell mondjam, Zotya vendégszereplése e két dalra ideális választás volt. Hangja és személyisége egyaránt illett a zenéhez, énekstílushoz, szövegvilághoz Az eksztatikus pillanatok ezzel még nem értek véget…(mert igen, még ezt is lehetett – és tudták is! – fokozni!!!) Akárhányszor hallom, minduntalan ugyanolyan mély benyomást tesz rám az a dal, a Föld egy súlyos tétel, és szövege sajnos máig nem vesztett aktualitásából Ezután igencsak kontrasztosan hatott a következő nóta, mely zenéjében, jellegében is egészen más stílusú volt: Hogy szerethesselek. Szívbemarkoló és őszinte vallomás a tiszta szeretetről… A Lélek útja a Replika-bulikon szinte már „kötelező” darab – egy őszinte ember útkereséséről, szintén a Másik világ kapujában albumról. Az Add meg című nóta pedig a Hogy szerethesselek testvérpárja. A koncert végefelé pedig az újonnan született dal, a Tisztán élj! is elhangzott, ami egy hamisítatlan, lendületes Replika-nóta: egyszerűnek hangzó, de mély tartalommal bíró szövegekkel, Csató Peti jellegzetes énekével és üvöltözéseivel. Az Élvezetek földjén album zseniális nótájával (Körbe jársz) ért véget a buli – na persze, nem egészen, hiszen a Zenekar visszajött még három ráadás szám erejéig! És nem is akármilyenekkel! Ráadásul mint kiderült: a három nóta a Zenekar saját kedvenceiből állt össze: a Nem érdekel a dobos Gergőé, a Krisztus hiába sír a Basszeros Falaté, A kezdet és a vég pedig az énekes-gitáros Csató Petié. Bár ezer szó is kevés lenne rá, mégis szeretném megköszönni nekik, hogy ott lehettem és átélhettem e felejthetetlen Jubileum minden pillanatát! Köszönöm, hogy együtt ünnepelhettem velük! Találkozunk Budapesten! www.facebook.com/pages/Replika/66074050309