Az interjúban nem egy fiatal zenekar kerül górcső alá...A Shapes of Distortion már 2005 óta járja a rock és metál rögös útjait.Élményeikről és a nemrég megjelent lemezükről is egyaránt olvashattok!

Mióta létezik a zenekar? Marci: 2005 áprilisában alakultunk. Egy zuhanykabinokat kiállító helységben kezdtünk el próbálni. Eleinte instrumentális zenekarnak készültünk, egy alap felállással: basszus, két gitár, billentyű, dob, aztán az egyik gitárosunk kitalálta, hogy lehetne egy énekes is a zenekarban, és ekkor jött Dániel. Tehát 2005 augusztusára már teljesen kialakult a zenekar. A hosszú évek során biztosan volt időtök összekovácsolódni, mennyire volt nehéz egy-egy tag elvesztése? Dávid: Változóan nehéz, hiszen volt, aki nem tudott azonosulni a zenénkkel, volt olyan tag, aki külföldre „disszidált” és persze akadt olyan is, aki saját döntése alapján lépett ki a zenekarból. Velük milyen kapcsolatot ápoltok? Dávid és Marci: A személyes kapcsolat számunkra teljesen független a zenekari dolgoktól. A zenére teljesen szakmai szemmel tekintünk, így általában megmaradt a baráti kapcsolat mindenkivel. Vidámabb témákra evezve: Honnan jött a zenekar neve? Van-e valami jelentése számotokra? Marci: Rengeteg ideig ment a diskurzus, hogy mi legyen a zenekar neve. Alapjaiban logó formában gondolkodtunk, nem a név volt az elsődleges. Sok variáció után a SHAPES OF DISTORTION mellett döntöttünk, ami nem csak jól formálható egy logó-ban, de a mögöttes tartalom is erősen passzol a zenekarhoz és a tagokhoz. Gondolok itt főként a kontraszt hatásokra a zenében – téma és stílus váltogatások – és a tagokra egyaránt. Mindenki más, mindenki mást szeret, mégis egy egész tudunk lenni, ha a zenéről van szó. Emellett azért az absztrakt érzés mindig ott motoszkál a számainkban. A Beneath című kislemezetek bőven az aktualitás napjait élvezi, kérlek, meséljetek róla! Dávid, Dániel, Marci: Előzményként elmondanánk, hogy 2010 decemberében felvettünk egy single-t, hogy mégis, milyen lenne a fogadtatása egy nagyobb anyagnak… és egyáltalán ki lehet-e állni ilyen zenével. Ezután döntöttünk egy 5 számos EP mellett. Ez Budapesten készült Áts Attilánál. Nála vettük fel a gitárokat, a basszust és a billentyűt. A dobot az A38 nagytermében rögzítettük, az ének pedig Csongor Bálintnál (Subscribe, Giulty Parties) került felvételre. A billentyűnek bizonyos részei pedig Cséry Zoltánnál (Subscribe, Special Providence) készültek. A végső master pedig ugyancsak Áts Attilánál készült. A munkálatoknak december végén lett vége, egészen pontosan 2011 utolsó napján publikáltuk először a nótákat online. Elkezdtük promózni a Facebook oldalunkon és a Roadrunner Records Sign me to oldalán is többek közt, ahol Weekly 7. és a Daily 5. helyet értük el és elég sok pozitív kritikákat kaptunk. Aztán amint elkészül a borító (napok kérdése), igyekszünk betámadni a különböző online médiákat és egy-két kiadóhoz is elküldjük, nem első sorban azért, hogy kiadják, sokkal inkább hogy alkossanak egy véleményt, hogy jó-e ez az irány és mi az, amiben szerintük még sokat kell fejlődnünk. Lényegében egy véleményezést várunk. Melyik számot kedvelitek leginkább? Marci: The 95 Drive… számomra azért, mert ez egy teljesen összetett szám számomra és megvan benne az a bizonyos húzás, ami mindenképpen kifejezi a zenekart. Nekem pedig a Halucination Of A Crazed Mind –szólt közbe Dani- egyszerűen ez az a szám az, ami teljesen magával húz és felpörget. Nem mellesleg up to date… :P Gyakran koncerteztek? Dávid: Változó. Volt 1-2 időszak, amikor havi szinten több bulink is volt, de általában ritkán koncertezünk, mivel a tagváltások és személyes elfoglaltságok mindig rosszkor jöttek, mint például most… :D Ez abban nyilvánul meg, hogy egy új ember érkezése miatt teljesen felborul a zenekaron belüli rend, hiszen meg kell ismerni a helyére érkező embert, meg kell neki tanítani a nótákat hogy egy koncerten ki tudjunk vele állni, ráadásul nem árt, ha nem csak próbán találkozik az új taggal az ember, hogy ne csak munka kapcsolat legyen. Fontos számunkra, hogy akivel együtt zenélünk az emberileg is passzoljon a csapatba, de ehhez rengeteg próbára és közös ivászatra van szükség... :D Milyen szokott lenni bulik hangulata? Hol érzitek legjobban magatokat? Kisebb vagy nagyobb színpadon... Dávid és Marci: Az Emergenza 3. fordulója például teljesen jól sikerült a Club 202-ben (ex Wigwam), mivel a lehívott vendégeken kívül, többen is csatlakoztak a koncertünkhöz. Ez kifejezetten jól esett, főleg azt látni, hogy igazán meg tudjuk mozgatni a népet. De a különböző kis klub buliknak is megvan a maga varázsa, hiszen oldottabb a hangulat és sokkal könnyebben elengedjük magunkat. Összességében nem tennénk nagy különbséget egy kisebb klub és egy nagyobb színpad között. Míg egy nagy színpadon van lehetőség nagyobb mozgásra, ki tudja magából hozni az ember fizikailag is a 100-110%-ot, addig egy klubkoncerten a családias hangulat miatt kicsit már-már személyes jellegű lesz a kapcsolat a zenekar és a hallgatóság között. Van-e valamilyen publikus belső zenekari story amiről szívesen mesélnétek? Dávid: Ugye nem kell mindet elmesélni? …:D Kimentünk a Lamb of God bécsi koncertjére. Béreltünk egy autót, Marci doktori államvizsgája előtt 5 nappal, de a jegye jóval előtte megvolt már rá. :D Kimentünk Bécsbe, ahol várost néztünk és közben elkezdtünk masszívan italozgatni. Egy meg nem nevezett tagot sikerült már a koncert előtt elveszítenünk. A szó legszorosabb értelmében. Telefon néma, az ember sehol, senki nem látta... Na ezen a ponton azért elkezdtünk aggódni… Majd a koncert után egy kb. háromnegyed órás keresgélés után a parkoló egyik sarkában találtunk rá összekuporodva, ahol egy két órás rövid agonizálás után sikerült az autóba helyezni és másnap kaptunk egy sms-t, hogy „Srácok! Milyen volt a koncert? :S”… Hát ez egy teljes mértékben publikusnak nevezhető sztori, persze szigorúan név nélkül. Mivel a zenekar már igen régóta létezik, szeretném megkérdezni, hogy mik további célotok? Dávid, Dani, Marci: A zenekaron belül már többször megbeszéltük ezt, és arra jutottunk, hogy mivel egy hobbi zenekar vagyunk és mindenkinek van állása, diplomája, egy picit megengedhetjük magunknak azt, hogy ne kössünk kompromisszumokat, és kizárólag a saját zenénket játszhassuk. Ennek van előnye és hátránya is persze. Előny, hogy nincsenek határok. Hátrány, hogy néha olyat is képesek vagyunk alkotni, ami nagyon kevés embernek tetszik. Célként talán azt emelném ki, hogy eljutni egy olyan ismertségi szintre, mint régebben a Technologic, de mindezt amellett, hogy sem a magán élet, sem pedig a munka ne kerüljön emiatt háttérbe. Egy fesztiválon például egy délutáni kis színpados fellépést minden esetre reális célnak tartunk mindannyian. A zenekar elérhetőségei: www.facebook.com/shapesofdistortion www.myspace.com/shapesofdistortion soundcloud.com/shapesofdistortion www.reverbnation.com/sodbandhun