Summer Breeze 2012
Az Idei Summer Breeze a 15 éves évfordulójára hatalmas programot hozott össze.
Az egész évben legjobban várt fesztivál túlszárnyalta az eddigieket is. Szabályosan végig euforikus hangulatban telt el ez a négy nap. Sok kalandunk volt, sikerült méltóképpen megünnepelni és emlékezetessé tenni.
A csapat megint két új taggal bővült, akik még nem voltak itt velünk. Mi, Levivel- a két őstag- bevezettük őket Németország és a Breeze rejtelmeibe.
Ahogy már minden évben, most is megnéztük félúton a csodálatos Valhallát. Már az autópályáról látszik ez a hatalmas, gigantikus római stílusú, oszlopos építmény, ami uralja a tájat. Lenyűgöző látvány a hatalmas oszlopsor. Lefelé leginkább egy inka piramis lépcsős felépítéséhez hasonlítható.
A látvány pedig, ami a bejárat előtti részen tárul a szemünk elé, leírhatatlan. Alattunk kígyózik a Duna, körülöttünk erdő, igazi Valhalla érzés.
Ezután városnézés Dinkelsbühl-ben, aztán irány a fesztivál területe, sátorállítás és hatalmas buli négy napon keresztül.
0. nap
A 0. napon még nem volt nyitva a VIP bejárat, ezért aznap a másik bejáratot kellett használnunk. Ilyenkor még a két nagy színpadhoz vezető út is le van zárva, azonban ez idén sokkal nagyobb területet jelentett, mint a korábbi években. A megnyitott területeken csak úgy hömpölygött a tömeg, pedig hol volt még az igazi fesztivál!
Itt, a 0. napon még csak a Party Stage és a Camel Stage van nyitva. Az idén a Party Stage nagyobb figyelmet kapott- a tavalyi évhez képest kb. kétszeresére nőtt. A sátornak 12 kúpja volt, leginkább egy cirkusz sátorhoz hasonlított. Olyan nagy volt, hogy kétszer annyian fértek el benne, mint a PeCsában.
Tankard: SörThrash
Úgy döntöttünk, hogy idén az első koncert, amit megnézünk, a Tankard lesz. Később szembesültünk vele, hogy helyettük inkább a Rage-re kellett volna mennünk. A németek sör-thrash metálja nekem most nem jött be. Pedig szeretem őket, de most valahogy nem kapott el tőlük a hangulat. A FEZEN-en látott Kreator után Tankard most valami nem volt jó, így a zene dallamára körbekémleltük a fesztivál már megnyitott részét.
Setlist:
Zombie Attack
The Morning After
Rules For Fools
Slipping From Reality
Stay Thirsty!
A Girl Called Cerveza
Chemical Invasion
Minds On The Moon
Die With A Beer In Your Hand
The Metal Lady Boy
Freibier
(Empty) Tankard
Az idén kínai gyors büféket is láttunk, illetve megnéztük a lemezkiadók sátrait. Volt néhány sátor, ahol csak azt láttuk, hogy a németek táncolnak és nyereményjátékok vannak. A lényeget igazából nem értettük, de mivel a hangulat jó volt és metál szólt, ott maradtunk. Közben a már party hangulatban lévő németek a jelmezeikben tomboltak. Mi is leültünk a többiek közé a fűbe, átvettük a fesztivál hangulatát. Jó volt így nézni az éjszaka fényeit. Hajnalban tértünk vissza kipihenni az út fáradalmait.
1. nap
Reggel szakadó esőre ébredtünk. Ennek ellenére délelőtt tettünk egy kalandos túrát a városban. Vasúti síneken és bozóton keltünk át a fesztivál résztvevőivel, akik azt is megmutatták, két bevásárló kocsi segítségével hogy lehet átmászni a kerítésen. A kalandtúra végén a bozótból kilépve felfedeztük a fesztivál buszmegállót, ahol a németek felállítottak egy mobil sörözőt.
Később még mindig nem találtuk meg a keresett célt, ami a viking sör volt. Mint kiderült, egy barkácsboltba lyukadtunk ki, ahol - kicsi a világ- két lánynak ajtót nyitva, egyikük magyarul köszönte meg. Kiderült, hogy vajdasági második generációs magyar. A boltba lépve a következő felfedezést tettük: Németországban a barkácsboltban is lehet sört kapni.
Be’lakor:
Ezeket a srácokat mindig megnézzük a Levivel.
Ők dallamos Death metálban utaznak. Immár három lemezzel a hátuk mögött egyre jobbak. Nagyon ügyesen építik be a dallamos részeket a klasszikus, durva elemek közé. Nagyon jó dallamérzékkel vannak megáldva, és ezt értékeli is a közönség. A korai időpont ellenére sokan gyűltünk össze megnézni őket, ezt meg is hálálták. Nagyon jó kis bulit nyomtak nekünk, érezni a zenéjükben ezt dallamos, de mégis zord világot, ügyes, elszállós részekkel, és nagyon jó kis hörgéssel, számomra egy igazi üde foltja a dallamos Death metálnak.
Setlist:
Intro
Venator
Remnants
Fraught
Sun’s Delusion
Epica
Végre az Epica is nagy színpadot kapott, pár éve még kicsin játszottak óriási hőségben. Az idén láttam már őket turnézni Magyarországon. Most is ugyanazokat a színpadi kellékeket hozták, mint a turnén. Úgy dörrentek meg, hogy még a lemez minőségnél is jobb volt a hangzás. Ugyanúgy, mint a turnén, játszottak számokat az új lemezről is, és bevallom őszintén, eddig nem tetszett az új lemez, de most megnyertek. Az utóbbi pár évben Simonsnak sokat fejlődött a hangja. Az új basszer még jobban beilleszkedett, mint a pesti koncerten. De aki a legtöbbet fejlődött a bandában, az Isaac, az „új” gitáros. Nagyon sok szólót átvesz már Mark-tól, és jól nyomja a hörgős részeket is. Simone személyisége pedig, mint mindig, most is sugárzik a színpadról. Még mindig ugyanúgy rázza a szőkés-vörös sörényét, mint régen. Mark hozza a saját vigyorgó hangulatát, hörgései brutálisak. Persze koncert alatt végig megy a szokásos egymásra vigyorgás és játék a zenészek között. Ez volt az egyik legjobb Epica koncert, amit láttam.
Setlist:
Karma (Intro)
Monopoly On Truth
Unleashed
Martyr Of The Free World
Storm The Sorrow
Cry For The Moon
Sancta Terra
Consign To Oblivion
Napalm Death:
Következő koncertünk a Napalm Death volt - a grindcore ősatyjai. Hozták a tőlük elvárt minőséget. Barney hozta a szokásos jellegzetes mozgáskultúráját, és az oroszlán üvöltés-szerű hörgéseit. Nagyon jól váltogatták a death metál és a grindcore témákat. Aki ismeri őket, az tudja, hogy egyedülállóak és megismételhetetlenek a stílusban.
Setlist:
Circumspect
Errors In The Signals
Everyday Pox
Protection Racket
Silence Is Deafening
The Wolf I Feed
Practice What You Preach
Quarantined
Analysis Paralysis
Dead
Deceiver
When All Is Said And Done
Unchallanged Hate
Nom De Guerre
Suffer The Children
Nazi Punks Fuck Off
Scum
You Suffer
Instinct Of Survival
Iced Earth:
Az Iced Earth a Breeze legnagyobb meglepetése volt. Kicsit féltem ettől a koncerttől, mert annak idején láttam koncertjüket a régi énekessel, és meg kell mondjam, nagyon pénzszagú volt a buli. Ez a sok tagcserén átesett csapat az új énekessel egy túra tényében tündöklő csapattá állt össze. Az új dalnokkal kiadott lemezük viszont újra felcsillantotta bennem a reményt, és a hozzájuk fűzött elvárásaimat sokszorosan felülmúlták. A frontemberük a ’80-as évekből szalasztott egyéniség, laza heavy metal arc, a hozzá illő retro szerelésben és olyan hanggal, hogy az ember egyből padlót fog. Innentől kezdve olyan hamisítatlan heavy metal show-ba csöppentünk, hogy nem is hittük, hogy ilyen előfordulhat még ebben az új érában. Hihetetlen energiát szabadítottak fel, a közönség pedig szinte egyből a 80-as évek metál bulijában érezte magát. Ilyet ma már ritkán él át az ember. A koncert után Levi azt mondta, ez jobb volt, mint a Hammerfall.
Utána beszélgettem harcore dán Napalm Death-esekkel, még ők is azt mondták, hogy az Iced Earth hatalmasat nyomott, jobb volt, mint a Napalm, pedig ők is nagyon jó koncertet adtak.
Setlist:
Dystopia
Burning Times
Slave To The Dark
I Died For You
V
Pure Evil
Wolf
Anthem
10.000 Strong
Boiling Point
Watching Over Me
Iced Earth
Ezután körülnéztünk a fesztivál belső részében: voltak ott ereklyék, tülkök, gótikus ruhák, zászlók, minden mi szem szájnak ingere, az idén még volt Viking Bolt is.
Teljesen átvettük a fesztivál hangulatot, és eljött az éj, az igazi nagy bulik ideje.
Eluveitie - A fesztivál legnagyobb bulija:
Ilyen össznépi táncot a Volbeat-en láttam itt utoljára. Nagyon jót tett nekik, hogy a lányok többet énekelnek, meg aznap este valami spirituális hangulat volt a levegőben. Mindenkire átragadt ennek a zenének a táncra hívó és - jó értelemben - folkos mivolta. Az embernek mosolyra nyílt a szája és a lábak maguktól megindultak, ez később igazi örömzenévé, örömtánccá változott. Ez egy fergeteges buli volt, sosem feledem. Ezután boldogan csámborogtunk még az éjszakában, élvezve a szabadság és a fesztivál éjszakai kavalkádját, ízeit, megunhatatlan légkörét.
Setlist:
Intro
Helvetios
Luxtos
Neverland
Meet The Enemy
Uis Elveti
A Rose For Epona
Inis Mona
Alesia
The Uprising
Kingdom Come Undone
Havoc
The Siege
Outro
2. nap
Városnézés:
Immár hagyományosan kimentünk megnézni a csodálatos középkori várost és benne a klasszikus várat. Ezzel a látvánnyal nem lehet betelni, elfogja az embert az igazi középkori érzés. Ott járkálni, csodálni az épületeket, a zöldeket, várárkot, vizes árkokat- ez egy igazi csoda ország. Már négy éve nézegetjük, de mindig találunk új részleteket, hihetetlen élmény!
Dew Scented - Thrash metál a délutáni napsütésben:
A modern thrash metál német zászlóvivői, akik nagyon jól keverik a régies témákat az újabb, keményebb metál elemekkel. Őrületes energiákat tudnak elszabadítani! Még ebben a korai időpontban is szép számmal gyűltünk össze, pedig ilyenkor általában még csak éledezik a fesztivál, de ebből is látszik, mennyien szeretik őket.
Pár évvel ezelőtt még a Party Trent sátorban léptek fel, most már a nagyszínpadon. Énekesük meg is jegyezte, nem ez a legjobb időpont egy igazi thrash metál showra, de azt hiszem, annyira jól nyomták, hogy senkit nem érdekelt a meleg, mindenki vadul pörgette a haját és előkapta a léggitárját. Jól kezdődött a nap!
Setlist:
Hubris
Sworn To Obey
Turn To Ash
Soul Poison
That's Why I Despise You
Storm Within
Cities Of The Dead
Never To Return
Thrown To The Lions
Acts Of Rage
Crowbar - Igazi doomos mocsár- metál a mesterektől:
Régen is láttam már őket a Rockmaratonon, ott is magával ragadott ez a teljesen elmélyült, végletekig lassult, zsigerekig ható, betonsúlyú zene, sokszor anarchikus elemekkel keverve. Ebben ők a legjobbak, elképesztő, ahogy ezt nyomják! Ahogy itt megdörrent a cucc, szóhoz sem jutottam, mindenkit önkéntelen bólogatásra, léggitározásra és közös egymásra vigyorgásra predesztináltak.
Setlist:
Conquering
New Dawn
Lasting Dose
Sever The Wicked Hand
Self Inflicted
High Rate Extinction
All I Had I Gave
Planets Collide
The Cemetery Angels
Nile - Egyiptomi témák technikás death metálba öntve:
Aki ismeri őket, az tudja, hogy az amerikai banda már az első lemezeivel egyiptomi utazásra vitte a death metál rajongóit, és lassan 20 éve teszi ezt lemezről lemezre a stílus kedvelőinek nagy örömére.
Jó volt élőben látni egy ilyen legendát, pláne úgy, hogy a koncert teljesítményük valami lenyűgöző, mestereik a hangszereknek, és ahogy ezt zsigerekből nyomják, végig vigyorogva élvezik, amit csinálnak. Én így szeretem ezt a zenét.
A két gitáros és a basszusgitáros is hörög, mind különböző hangfekvésben, ez is még pluszt ad ehhez az amúgy is technikás, változatos zenéhez, és amit a dobos művel, hát az tanári.
Otthon már nem igen hallgatok death metált, de élőben ezeket a srácokat bármikor megnézem. Hihetetlen jó élményt nyújtanak, visszajönnek a régi érzések.
Setlist:
Sacrifice Unto Sebek
Defiling the Gates of Ishtar
Ithyphallic
Supreme Humanism of Megalomania
Permitting The Noble Dead To Descend To The Underworld
4th Arra of Dagon
Sarcophagus
Lashed to the Slave Stick
Black Seeds Of Vengeance
Jasta vs Windstein - Szuper csapat:
A Hatebreed énekesének, Jasta-nak, és a Crowbaros énekes-gitáros, Windstein-nek az együtt zenéléséről van szó. Kell ennél több?
Amit itt kaptunk, kérem, az nagybetűs zene. Az elején inkább a Crowbar-os elmélyült zenéből kaptunk Jasta énekével. Igen, énekelt, és nem is akárhogy! A Hatebreedben csak durva stílusát ismerjük, de itt, ahogy énekelt... hát, én csak néztem. Nagyon jó hangja van, és amit zenében kaptunk, az sem volt semmi, aztán lassan, a felétől más stílusú zenék is jöttek. A Crowbar-főnök le is tette hangszerét, és innentől kezdve a színpad széléről figyelt nagy mosoly kíséretében.
Innentől kaptunk egy mini Hatebreed koncertet.
Elszabadultak az energiák, óriási tombolás vette kezdetét. Jasta félelmetes, dühös, haragos zenéje egyből betalált az embereknek, a hallgatóságban felszabadult a hétköznapokban felgyülemlett felszültség. Ebből aztán egy jó értelembe vett őrjöngő tömeg vált, hogy a koncert végén hatalmas energiatöltettel és boldogan vigyorogva távozzon a küzdőtérről.
Setlist:
Begging For The Truth
Free The Fallen
Enlightened To Extinction
Monuments Of Ash
Lead The Ghosts
Astray
Behind The Blackest Tears
Buried In Black
Leader Into Demise
Soldiers Of Hell
The Fearless Must Endure
Mourn The Illusion
Walk That Path Alone
Nothing They Say
Death Bestowed
Screams From The Sanctuary
Enslaved, Dead Or Depraved
I Will Be Heard
Six Feet Under - Metál hat láb mélyről:
Ez a death metál banda sem ma kezdte. Sosem tértek el a rájuk jellemző stílustól: hihetetlen kemény, hamisítatlan riffek, nagyon mély hörgés. Nagyon sokan gyűltek össze már erre az időpontra. Jó kis old school koncertet nyomtak. Számomra azért a Nile sokkal változatosabb, de zenéjük ezen a napon őket tette kedvesebbé.
Setlist:
Stripped, Raped And Strangled (CANNIBAL CORPSE Cover)
No Warning Shot
Revenge Of The Zombie
Feasting On The Blood Of The Insane
Victim Of The Paranoid
Human Target
Reckless
The Day The Dead Walked
Seed Of Filth
Deathklaat
Shadow Of The Reaper
Silent Violence
Torn To The Bone
Beneath A Black Sky
Hammer Smashed Face (CANNIBAL CORSPE Cover)
T.N.T. (AC/DC Cover)
Within Temptation - A fesztivál leglátványosabb showja:
Hollandia legnépszerűbb női énekes bandája. Ők azt a populárisabb rock-metált nyomják, amit nagyon széles körben szeretnek. Az együttes frontasszonya, Sharon gyönyörű, angyalhangú énekesnő, aki végig mosolyogva hozza kiváló minőségben a dallamokat. Az ember nem tudja róla levenni a szemét!
Jöjjön a show része, amit ide felépítettek. Volt itt kérem szépen rámpa, felette 3D-s kivetítővel - képzeljük el a Metallica színpadát kicsiben. Ezt megfejelte a szintetizátor egy külön emelvényen, vagy 2,5 méter magasan, a másik oldalon a dob állvány ugyanígy. Már ez sem semmi, de még ehhez jönnek a fények, piros-kék, füst, reflektorok, intelligens lámpák, lézer- ilyet csak a nagy turnékon láthatunk. A kivetítőn végig nagyon jó képeket, kisfilmeket, klipes számoknál azok videóit, duettes számnál a srácot odavetítve láthattuk, nagyon jó volt! Ámulatba ejtő előadás, hatalmas hangulat, ehhez még a közönség kéz erdeje- ritkán lát és él át ilyet az ember.
A hangzás tökéletes volt, és mint tudjuk, nálunk élőben a gitárok inkább csak a háttérben szólnak, de itt a hang technikusok úgy döntöttek, hogy ez egy metál fesztivál, ezért felhúzták a gitárokat és kaptunk egy igazi dögös hangzást. Ez igazi feledhetetlen koncert és show volt.
Setlist:
Intro-Film
Shot In The Dark
In The Middle Of The Night
Faster
Fire And Ice
Ice Queen
Our Solemn Hour
Stand My Ground
Sinéad
What Have You Done
Iron
Angels
Jillian (I'd Give My Heart)
Neverending Story
Mother Earth
Dark Tranquillity - Igazi északi metál Göteborgból:
A Dark Tranquillity nagy kedvenc. Míg az In Flames és a Soilwork kicsit elkalandoztak dallamosabb irányba, addig ők maradtak a keményebb vonalnál. Ügyesen dallamokat csempésztek a dalaikba, de az az északi, megfoghatatlan, zord hidegség megmaradt.
Bármelyik koncertjüket láttam, ők sosem tudtak hibázni. Még mindig látom rajtuk, hogy élvezik, amit csinálnak, emellett vérprofi zenészek.
Kevés zenekar tudja átadni ezt a szigorú északi zenét, szinte érezni a hideg szél vérfagyasztó lendületét, észak hideg, kemény szépségét. Mindezt úgy, hogy az énekes végig széles mosollyal az arcán énekel a színpadon, és adja ki magából ezeket a brutálisan szigorú hangokat és dallamosabb részeket. Mindenkit lenyűgöz. Emellett a színpad felett, saját kivetítőjükön mennek a számokhoz megkomponált vágások, elgondolkoztató kisfilmek.
Én már a második számnál elszálltam velük az északi széllel a szépséges erdők és fjordok szinte nem is evilági tájaira.
Setlist:
Terminus (Where Death Is Most Alive)
In My Absence
The Treason Wall
The Wonders At Your Feet
The Mundane And The Magic
Inside The Particle Storm
Zero Distance
The Sun Fired Blanks
Misery's Crown
ThereIn
Final Resistance
The Fatalist
Immortal - A nordikus metál:
Szeretem az ő északi metáljukat is. Félreértés ne essék, meg is néztem őket, tényleg nagyon jók voltak, tudtam, hogy ez a stílushoz jár, de azért a zenészeket nem csak fél másodpercre szeretnénk látni a füsttől. Sajnos egy hatalmas színpadon játszottak szinte végig fehér-kék fényben és füstben. Erre azt hiszem, kisebb színpad is elég lett volna. A zene viszont tökéletes volt: ők tényleg észak teljesen hideg, könyörtelen zenéjét nyomják. Végig érezni lehetett a jég csikorgását és az erdők fákat kitépő, féktelen erejét.
Setlist:
Withstand The Fall Of Time
Solarfall
Sons Of Northern Darkness
Rise Of Darkness
Damned In Black
Triumph
At The Heart Of Winter
In My Kingdom Cold
Tyrants
One By One
Beyond The Northwaves
All Shall Fall
The Sun No Longer Rises
Corvus Corax - Zsigerekig ható középkori metál:
Mint az előbb írtam, az Immortal nagy színpadon játszott, ők meg kicsin, pedig vagy 20-an biztosan felléptek különleges darabjaikkal, dudáikkal és mindenféle látványos hangszerrel.. Nagyon látványos koreográfiákkal folyamatosan fenntartották a hallgatóság figyelmét. Közben meg nyomtak egy ősi ösztönökre ható igazi, valahol sámánisztikus, középkori hangulattal kevert, néha vámpirisztikus metált. Igazi színfoltja a zenei palettának.
Hogy milyen hatással van a hallgatóra? Én teljesen kiléptem a testemből. Erre az időre a lélek elindul egy ősi táncra, és mozog világot mozgató erők az áramlataival.
Setlist:
Gjallarhorni
Sverker
Fiach Dubh
Mille Anni Passi Sunt
Venus Vina Musica
In Taberna
Bibit Aleum
Havfrue
Ragnarök
Na Lame Se
Közben átnéztünk Terrorra:
Egy igazi old school hardcore legenda, azt nyomják, amit zsigerekből tudnak, ez az erő egyből átragad az emberre. A zenekar tagjai együtt tombolnak, üvöltenek a néppel, emelkednek a kezek, megy a zúzda. Egyszerűen igazi, HC buli a javából.
Setlist:
Intro
Stick Tight
One With The Underdogs
Out Of My Face
Your Enemies Are Mine
Return To Strength
Betrayer
Spit My Rage
You're Caught
Always The Hard Way
Overcome
Hell And Back
Keep Your Mouth Shut
Keepers Of The Faith
3. nap
Utolsó nap, verőfényes napsütés. Készülődés az utolsó nagy bulira, mert mindig ez a legerősebb! Délutáni szieszta után az első zenekar a Sepultura volt.
Sepultura- Brazil Thrash:
Örök nagy kedvenc. Az Andreas Kisser által vezetett csapat mindig a maga útján megy, én a Derrick-es korszakukat is nagyon kedvelem.
Erre a koncertre brazil meleget kaptunk, ez sajnos egy kicsit a közönség energiáiból is visszavett egy kicsit, de ahogy kiléptek a srácok a színpadra és a közönség szokta a meleget, úgy indult be a thrash buli. Hajrázás mellett előkaptuk a léggitárokat is, hatalmas hangulat volt!
FEZEN-en is hatalmasak voltak, itt is megkaptunk mindent, ami egy órába beleférhetett, a régi korszakos és Derrick érás számokat is vegyesen. Itt leszögezném, azoknak, akik Max-et várják vissza, hogy Derrick sokkal energikusabb és látványosabb frontember, és látványnak sem utolsó!
A végén aztán megkaptuk a kihagyhatatlan slágereket. A közönség itt elővette minden erejét, és úgy ugráltunk a tűzőn napsütésben, mintha nem is éreznénk, milyen tikkasztó a hőség.
A Roots-on meg elszabadult a pokol. A legénységben egy új dobost üdvözölhettünk, akit egyszerűen csak „Monster-nek” becéznek. Andreas Kisser pedig személyes kedvencem, érdemes nézni, ahogy ő játszik- olyan, mintha nem fogna rajta az idő. Még mindig megvan a lobonca, headbangel, ahogy kell, és teli szájjal vigyorog. Így kell ezt csinálni!
Setlist:
Intro
Beneath The Remains
Refuse/Resit
Kairos
Relentless
Convicted In Life
Dialog
Choke
Mask
Substraction
Territory
Arise
Rattamahatta
Roots Bloody Roots
Lacuna Coil- Olasz dark- goth:
Őket már nagyon meg szerettem volna nézni élőben, végre össze is jött. Kicsit féltem, hogy fognak élőben megszólalni a dallamos, de mégis húzós gitárral támogatott számaik.
Az elején még Sabine hangja eltűnt, de a második számra összeállt a kép és kaptuk egy CD minőségű koncertet. Az a pici hölgy vitte végig a hátán a bulit, minden férfi és női tekintetet a színpadra szegezve. Ő egy igazi energiabomba, a hangja is nagyon jó élőben. Énekes társa is hozza ezt a rekedtes éneket és ő is pörög rendesen, de itt Sabine az együttes motorja.
Az egyész együttesen látszik, hogy jó kis bandává értek össze, nagyon jó show-t csináltak. Kaptunk egy igazi, a legjobb dalokból álló koncertet, végig pörgött a buli.
Setlist:
I Don't Believe In Tomorrow
I Won't Tell You
Kill The Light
Heaven's A Lie
Our Truth
Upsidedown
To The Edge
Fragile
Swamped
Give Me Something More
Trip the Darkness
Spellbound
Paradise Lost- A borongós metál Angliából:
Az utóbbi időkben lemezeiken is újra visszatértek a keményebb, fémesebb irányba, és igazán jól sikerült, lendületesebb albumokat adtak ki, amelyeket kíváncsian vártam. Ennek ellenére a kísérletezős lebegősebb Pink Floydosabb dolgaikat is bírtam.
A Paradise Lost a ’90-es években élte aranykorát, de az új lemezeivel azért visszanyerte a legtöbb rajongóját.
Még ez is napfényes koncert volt, pedig ehhez a zenéhez a sötétség való. Ettől függetlenül szép számmal verbuválódott össze a nagyérdemű!
Az új lemezek sötét hangulata egyből elragadott egy újabb utazásra, ahol érezni lehet a sötét erdők árasztotta hideg, de mégis simogató atmoszférát, a szél dühét, és ennek az erdőnek a varázserejét, ami átjárja a testünket. A második szám után engem már nem érdekelt, hogy világos van, elutaztam a zene szárnyán.
Nekem ezen a koncerten ők a régi fényükben tündököltek. A színpadi kép a régi, énekesük sosem lesz igazi frontember, nem igen kommunikál és nem igen ereszt meg egy vigyort sem, de ő ilyen, megszoktuk. A zenészek ennek ellenkezői végig. Fülig érő szájjal zenélnek, átadva magukat a zenének. Kaptunk régi és új korszakos számokat, teljesen illettek egymáshoz hangulatban. Egy igazi, jó hangulatú koncert volt!
Setlist:
The Enemy
Honesty In Death
Erased
Forever Failure
Tragic Idol
Pity The Sadness
One Second
As I Die
Fear Of Impending Hell
Enchantment
In This We Dwell
Faith Divides Us - Death Unites Us
Say Just Words
Sick of It All- A nagybetűs hardcore:
A New York-i HC egyik alapítóbandája, több mint negyed évszázada nyomják a metált.
Ez az a csapat, amelyiket mindenkinek meg kell nézni, ha szeretni, ha nem, mert amit ezek a srácok élőben művelnek, azt nem lehet utánozni. Képzeljen el az ember egy igazi rock klubot teltházzal és annak a hangulatát! Ők ezt a hangulatot varázsolták a szabadtérre sok ezer embernek. Ezt csak ők tudják megcsinálni. Itt mindenki megtalálja a helyét a tombolásban, euforikus a hangulat. A színpadon mindig megy a pörgés ezerrel, a gitárosok rohangálnak, az énekes is ugrál, rohangál, ordít, hergeli a közönséget.
Bombasztikus energiák szabadultak fel, ami egyből átragadt a közönségre. Ezen a koncerten volt a legnagyobb circle pit, amibe István barátom is beszállt. Sosem volt még ilyenben, de a végén, amikor kijött, fülig ért a szája. Azt hiszem, ez leírja a koncert hangulatát. Volt itt Wall of Death is, pogo, minden, mi szám-szájnak ingere. Hatalmas buli volt, aki tudja, nézze meg őket, felejthetetlen!
Setlist:
Take The Night Off
Clobberin Time
Good Looking Out
Machete
Death To Tyrants
Just Look Around
Us Vs. Them
Month Of Sundays
Injustice System
Die Alone
The Divide
Sanctuary
My Life
Friends Like You
Call To Arms
Scratch The Surface
Built To Last
Uprising Nation
Step Down
Amon Amarth- Vikingek Svédországból:
Ez a koncert a Breezen igazi népünnepély. Viking fesztivál, sokan erre készülnek egész hétvégén. Komolyan mondom, itt az egy négyzetméterre jutó Thor kalapács szimbólumok száma megközelíti a 6-8 darabot. Előkerülnek az ivótülkök, a szakállas, hosszú hajú viking népek, a tömeg pedig akkora, hogy alig lehet mozdulni. Izzik a levegő, elképesztő a hangulat, az egész közönség egy igazi, hamisíthatatlan vikinghordává változik.
Kétévente lépnek fel általában, és mint mindig, most is hatalmas show-val készültek: az új lemezes Surtur Rising a háttérvásznon, a színpadon végig vikinges csatajeleneteket ábrázoló vásznak, amiket később néha hátulról megvilágítva mindegyiken viking ruha jelent meg. Nem semmi látvány volt, de mindezt még pirotechnikai elemekkel is fűszerezték!
De kezdjük az elején. Mikor ez az öt ember kijön a színpadra, pláne a vikingfőnök, Johan Hegg, elszabadul a pokol. A közönség első pillanattól kezdve a tenyeréből eszik. Ő egy olyan frontember, akiről első pillanattól kezdve el hisszük, hogy vikingvezér.
Beindul a zene, a tombolás pedig megkezdődik. A setlist pedig tökéletes. Én láttam őket az idén lemezbemutató turnén, de ez egy „best of” program volt, az eddigi legjobb. A koncert elejétől kezdve a színpadon lángnyelvek csapnak fel, felülről jön a görögtűz, a rúnák világítanak, hihetetlenül látványos.
Hősünk a második számnál akkorát esett a térdére, hogy más ember kifeküdt volna, de ő közben tovább énekelt, és folytatta a show-t. Ilyen egy igazi viking.
A Death in Fire-nél azt hittük, leszakad az ég. Görögtűz fentről, közben lángok. Innentől aztán extázisban tombolás, emelkedő öklök, tülkök és ordítás.
Egy Amon Amarth koncerten az ember úgy érzi, ő is kiugrik a testéből, a többi harcossal rohan, letarol mindent. Ezt csinálja velünk egy ilyen koncert: egyszerűen letarol!
A koncert közepétől újabb háttérvászon jelent meg óriási csatajelenettel. Ez csak még jobban fokozza a harci kedvet.
The Pursuit Of Vikings pedig igazi libabőr, főleg a közönségénekeltetés, amikor több ezer torok egyszerre üvölti a refrént, egyé válva valami ősibb, nyersebb erővel.
A banda egy igazi hadigépezet. Vér profik, hitelesek, és letarolnak a koncert alatt.
A koncert végén, hogy kapjunk még valami pluszt, a főnök megjelent az Asgaard klipben látott kalapáccsal és lesújtott valamire. Ebben a pillanatban szinte felrobbant a színpad, a görögtűz izzott, a lángok felcsaptak… Életem egyik legnagyobb Amon Amarth koncertje volt.
Setlist:
War Of The Gods
Runes To My Memory
Destroyer Of The Universe
Death In Fire
Live For The Kill
Cry of the Black Birds
Fate Of Norns
Pursuit of Vikings
Northern Star
For Victory Or Death
Victorious March
Twilight Of The Thunder God
Guardians Of Asgaard
Katatonia – Északi sötét, szépséges borongás:
Zárásként Svédországból egy igazi északi hangulatot árasztó zenekar jött. Őket is nagyon régóta szeretem. Régebben még keményebb, hörgősebb részeket is tartalmazó, de egyben gyönyörű hangulatú zenéjük ma már lágyabb lett, ahogyan mindig egy kicsit megújultak. De ez soha nem ment a zene rovására, sőt inkább művészibb lett. Ahogy az Anathema-nak is sikerült, bennük is megmaradt az a sötét, melankolikus atmoszféra, de ők azért metálosabbak maradtak.
Az énekesük arcát is lehet már látni. Régen mindig azon ment a verseny, hogy ki tudja lefényképezni, mert mindig lehajtott fejjel, haját az arcába temetve énekelt. Ez szerencsére mára már a múlté. Jó látni, ahogy ezek a zenészek élvezik, amit csinálnak.
A zene pedig elrepít a messzi északra, az északi fény hazájába. Érezni a varázslatos hangulatot: fények furcsa és idegen játékát, a természet közelségét, és a földöntúli misztikus borongást. Ők nem fjordok jégcsikorgató hangulatát ébresztik az emberben, hanem a természet igazi, szép, az emberek számára olykor felfoghatatlan, elemi erejű, önmagában való lüktetését. Sötét, komor hangulat, de ott van benne az őserejű élet. Egyszerre melankolikus és felemelő.
A koncert végén vigyorogva éreztük, hogy ez olyan spirituális utazás volt, ami után boldog a lélek.
Setlist:
Forsaker
Liberation
My Twin
Longest Year
Nephilim
Soil’s Song
Teargas
Omerta
Evidence
July
Buildings
Leaders
A Finálé:
Ez volt a 15. Summer Breeze. Ezt megünnepelve kaptunk egy hatalmas tűzijátékot, ezzel fokozva a már amúgy is euforikus hangulatot. Mindenki a barátaival, ismerőseivel, hol meghatódva, hol örömet kiabálva nézte a látványt és ünnepelte a fesztivált.
Ez is egy fenomenális Summer Breeze volt. Jövőre megint jövünk!
Írta: Németh Kornél
[2013-04-11 21:21 feltöltő: Levi]