Reggel az első gondolatom csak az volt, hogy vajon mit vétettem, hogy ezt a pénztárcám bánta, majd felmerült a kizsebelés gondolata, de nem hittem benne, mert hogy a táskám zipzárját még én is alig tudom kihúzni, nem hogy visszahúzni. Ha csak magadat hibáztathatod, no az a legszörnyűbb. Reggeli után beléptem online világomba, és láss csodát egy üzenet fogadott, hogy megtalálták az irataimat, és ha magamra ismerek ugyan hívjam már ezt a számot. Magamra ismertem, fellélegeztem legalább az okmányirodát kihagyhatom. A csörgés után kiderült, hogy nem csak az irataim, hanem minden meg van. Hööö? Még élnek ilyen emberek?

De hát ez most mégis hogyan? És ráadásul a Szigetre tart épp és hozza magával. Na hát néztem, mint Aliz csodaországban, csak épp a bádogembert nem leltem, bár nem voltam benne biztos, hogy épp nem vele beszélek telefonon, mert hát sajnos a mai hús vér emberek nem ilyen erkölcsösek. Tehát vonatjegy stornó, s így még egy pár óra szigetelés lett az új terv. Déltől egy fesztiválon lenni csuda jó dolog ám, mert az emberek nagy része még a tegnap estét éli meg álmaiban, a másik része is csak ténfereg, nem nyomul épp a túlélésért küzdve, és mikor lefekszel egy padra, és s lágyan fújó szél Jim Morrison édes hangját hordozza, igazán megfizethetetlen. Ismét csak úgy vagy, csak úgy létezel a semmiben. Feledhetetlen, megfizethetetlen és kihagyhatatlan. Újrafotóztuk az esti dolgokat, mert hát a Nap fénye és a pénztárcám megléte mégiscsak másként láttatja már a dolgokat. Séta, beszélgetés, pihenés, nézelődés. Tényleg olyan az egész, mint egy kis elzárt civilizáció a maga kis szabályaival, tág erkölcseivel, ahol szinte mindent lehet. Később megtörtént a találkozó: pénztárca kezemben úgy ahogy volt. Még mindig Aliznak éreztem magam, de az ember tényleg ember bádog nélkül, aki természetesnek tartja, hogy így cselekedett. Visszakaptam a reményt, hogy az emberiesség csak nem halt ki teljesen. Ezer köszönet és hála után búcsút vettünk, hiszen azért a Szigeten mindig van dolog, én pedig utamat hazafelé vettem, hiszen hétfőn már munka van. Összegezve: lehet hogy Sziget már multi, és közkedvelt, és vesztett a régi céljából, hangulatából, de ad valami olyat, amit más fesztivál nem. Ad egy olyan érzést, amit nem lehet semmihez sem hasonlítani. Nem lehet leírni, elmondani, lefotózni, mert egyszerűen érezni kell, before you die...