Folyamatos Deathcore,Mathcore,Metalcore dömpingben nagyon sok igényes banda üti fel a fejét a magyar fővárosban is, de az idősebb korosztály mellett már sok fiatal banda is szeletet követel magának a színtéri tortából. Egy igazán tehetséges banda válaszolt a kérdéseimre, a még iskolásokból álló Forgotten Oblivion.

Napokban jelenik meg az új EP, milyen körülmények között vettétek fel, mit vártok tőle? Igen! Már ideje volt, hiszen már eléggé várta mindenki… Egy nagyon kedves ismerősömnél vettük fel, ami egy elég vicces story, mert amikor megismertem, mint énektanárt, nem tudtam, hogy egy studió lapul a pincéjében. Zeneelméletre jártam hozzá és az egyik „tanítási” nap után rákérdeztem, hogy lehetne-e? Ő pedig azt mondta, hogy természetesen! A szoros iskolai időbeosztás miatt eléggé lassan haladtunk az EP-vel, de megszületett a Drága! Ha-ha! És ahogy a kérdésben is említed a napokban, jön! Hogy mit várunk tőle? Semmiféleképp sem világszínvonalat, sem pedig többmilliós nézettséget, de reméljük a rajongók tetszését elnyeri, és még magához vonz pár embert. Ha-ha! A zenétekben megfigyelhetőek elég erős hatások, amik mostanában „divatosak”, szerinted mennyire kell az alapvető trendtől elszakadni , hogy egy ilyen fiatal banda, mint ti képesek legyenek hosszú távon életben maradni? Szerintem annyira nem kell elrugaszkodni ettől, mert elég elcsépelt, és ezerszer átrágott téma a „mennyire adjuk el magunkat?”… Valamilyen szinten el kell! Külsőleg is kicsit és zeneileg is egyaránt. Én úgy gondolom ez az egyik „hosszantartó szavatosság” kulcsa a zenevilágában. Ezen kívül természetesen még sok dolgon múlik. Például: A kapcsolatok, anyagi háttér, na meg persze az olyan zene alkotása, ami a közönség igényének megfelel. Jó pattogós, emellett dallamos, viszont zúzzon is. Tehát sok mindenen áll ez a dolog. Bemutatnád pár szóval a zenekar tagjait? Nos. A banda 6 tagból áll, és mindegyikünk más személyiség. A bemutatást Pilter Ádámmal (ének) kezdeném, aki hozzám hasonlóan alapítója a bandának. Őt egy tehetséges srácnak tartom, aki bár zenei pályafutását gitárosként kezdte, mégis a mikrofon mellett kötött ki. Néha hajlamos túlbonyolítani a dolgokat, és Én személy szerint amolyan „csendes bolondnak” tartom, és ezt a legnagyobb jóindulattal, mondom, mert a legrosszabb dolgot is pozitívan fogja fel. A bemutatást Balázs (Dancsi) Dániellel (gitár) folytatom, aki egy halk srác, és szintén a kezdetektől velünk zúz, és szaggatja a húrokat. Dancsit a mai napig nem tudtam teljesen kiismerni. Meg van a saját világa, és mindenről a véleménye, de szeret a háttérben maradni. Bár én személy szerint jól elbeszélgetek vele mindenről. A következő tag Szaládi (Summer) Tamás (gitár) –Bocsi Tomi, muszáj volt. Ő egy hirdetés által csatlakozott hozzánk, és egy kisebb az akkori tagokból álló találkozó után bele is csapott a lecsóba. Nagyon jó gitáros, és barát egyben. Mivel ő az egyik legidősebb, próbál apaként fegyelmezni minket, ami vagy sikerül, vagy nem! Ha-ha! Tamás után, Korcsok (Misi) Mihály (dob) csatlakozott, aki az első közös próba után elnyerte a tetszésünket. Az egyik legtehetségesebb srác köztünk, aki minden próbán meg tud lepni minket valami újdonsággal és poénnal, mert nem csak dobol, de mókamester is. A következő tag nemrég csatlakozott hozzánk Nagy (Bende) Bendegúz (basszusgitár) aki kérte, hogy említsem meg, hogy Lukács a második neve (Luk-ács) Ha-ha! Félretéve a viccet, Bendét Tamáson keresztül ismertük meg, és ő ajánlotta nekünk. Nagyon tud bánni a basszusgitárral, gyorsan tanul, és szintén ráragaszthatnám a mókamester titulust. És végül de nem utolsó sorban vagyok Én Pankó Kornél (ének). Először gitárosként indultam, és meg kell említenem, hogy a megalapításnál dobolással próbálkoztam, majd végül a mikrofonnál eresztettem le a horgonyt. Eleinte féltem a poszttól, de úgy érzem mostanra már ügyesen csinálom. Bevallom, mielőtt belevágtam nagyon minimális zenei tudással rendelkeztem, majd szép fokozatosan tanultam meg a zene rejtelmeit. Én vagyok a banda „juhásza” aki terelgeti a bandát. Nem engedi szétszóródni és összefogja őket. Ha-ha! Viszonylag formabontó koncepcióban gondolkoztok, mert két énekesetek van… Valóban kicsit egyedi ez a felállás, de az előző kérdésnél nagyjából megadtam a választ, hogyan jutottunk el idáig. Először kicsit furcsa volt, és eleinte nehéz volt a szövegek felosztása miatt, hogy úgymond megmaradjon a szöveg „varázsa”. Viszont később ráéreztünk, és rájöttünk így jobb, hiszen, ahogy mondtad: „Formabontó”. Sokan jegyzik meg koncert után, hogy tökre bejön neki a két énekes felállás, így ennél maradtunk. Sokan panaszkodnak, hogy mostanában nincsenek jó bulik Pesten, ti relatív sokat koncerteztek fővárosban, milyen tapasztalataitok vannak? Erre csak annyit tudok mondani kicsit körbe kell nézni!!! Éppen valamelyik nap láttam egy közösségi oldalon kiírva, hogy: -„Gagyi ez a ... banda! Nincs más? Jó, akkor erre megyek!" Szóval, ha valaki szeret valamilyen stílusú bandát, keresse meg, és kövesse. Rengeteg sok jó magyar banda van, biztos talál magának valót! A tapasztalatok pedig megoszlanak a bandán belül. Igen! Valóban sok helyen voltunk már Pesten, talán egy nagyobb helyen nem voltunk még, az A38 hajón, amit szívesen kipróbálnék. Ha-ha! Abból a jó pár helyből, ahol voltunk a fővárosban talán a Dürer Kertet emelném ki, ahol szerettünk bulizni. Először is azért, mert aki ezt a zenét szereti, annak a többsége szereti az a helyet. Másodszor pedig, mert szerintem a Magyar Underground zene egyik meghatározó színtere… Nálatok még mindenki tanul, hogyan lehet ezt összeegyeztetni a zenéléssel? Mert nyilván a koncertek megkívánnak egyrészt rengeteg felkészülést, másrészt ennek van anyagi vonzata is… Igen! Van, aki már az iskola végét járja. Például: Tamás, de ő megy tovább tanulni, szóval még egy idei koptatjuk a padokat. A próbákat meg tudjuk oldani késő délutánra esetleg estére, így ezzel annyira nincs gond. Az anyagi rész pedig elég összetett. Van, aki nem teheti meg annyira, viszont melózni sem tud, de azért ad a dolgokba. Van, aki többet nyújt, és megint Tamást kell példának felhoznom, mert ő az ösztöndíjából „szponzorálja” a bandát és van, az a kategória, aki esti tagozaton tanul és suli mellet dolgozik. Ez a kategória leszek én is. Ha-ha! De ezeken a dolgokon nem akadunk fent. Ha valakinek több van, az pótolja a másikat, akinek kevesebb. Mik a tervek 2012-re? Nem tudom, hogy ilyenkor mikor jön a világ vége lehet-e tervezni? Ha-ha! De félretéve a viccet. Sok tervünk van. Először is készülünk majd egy videó klippel, amiről annyit előjáróban, hogy az EP-ről az egyik számra fog készülni. Emellett készülünk egy nagy albummal. Végül szeretnénk sok-sok rajongót és koncertet.