A rajongók nagy örömére új anyaggal jelentkezett Get What You Give címmel a kaliforniai hardcore horda, a The Ghost Inside. A legutóbbi (Returners) 2. album óta (2010) eltelt 2 év szerencsére semmit sem faragott le a banda megszokott lendületéből, ami külön öröm, hiszen nagyon sok banda „pártfordulása” keltett nem kis felháborodást mostanság.

A album majd 40 percesre sikeredett, 11 nóta található rajta, producere pedig az A Day To Remember-ből már jól ismert Jeremy McKinnon. Ugorjunk is neki! Az első dal az albumon a This Is What I Know About Sacrifice, lényegében egy másfél perces breakdown, ami mondhatni intróként funkcionál. Elcsépeltnek hathat elsőre, de valljuk be őszintén, manapság mire nem ragasztjuk rá ezt a jelzőt? Következik az Outlive. A csapat szimpatizánsai már rögtön ennél a számnál érezhetik azt, hogy „igen ez még mindig az a The Ghost Inside”, ugyanis az a lendület jellemzi ezt a nótát is, amit már régen is megszoktunk tőlük, bár igaz ami igaz, kicsit olyan, mintha önmaguk „csökkentett módú” verziója lenne, mivel a már említett lendület ugyan megtalálható, a dallamosság elveszett valahol félúton. Ettől eltekintve egy remek kis nóta. A következő track, az eleddig egyetlen klipesített, első döngölős taktusa után rögtön jön a sokk… Bizony a srácok is elkezdték alkalmazni a tiszta éneket. Alapvetően nincs vele gond, mert szerény véleményem szerint remekül belecsempészték oda, ahova azt kellett, és ahova illett. Sőt! Ha jobban meghallgatjátok, néhány résznél egész kellemesre sikeredett, hogy a csordavokál bár tiszta ének, alatta mégis ott a jól megszokott Jonathan Vigil féle ordítás is. Sleeping Awayben és a The Great Unknownban a régi arcát mutatja a csapat, nosztalgiázhattok kicsit. Lendület, energikusság, kompromisszum nélküli dara, amilyennek lenni kell az új évezred hardcore-jának. Az egyik legenergikusabb része az albumnak, kicsit töltelékként hathat, viszont ha veszitek a fáradtságot, és nem ítéltek elsőre, akkor biztos vagyok benne, hogy át fog jönni! A Dark Horse-al folytatódik az album. Itt azt hiszem „csalódni” fognak a kemény vonalasok, ugyanis meglehetősen sok tiszta ének rész van a dalban, sokaknak talán bánthatja a fülét, de még egyszer szeretném megemlíteni, hogy mesterien lettek e részek beleszőve az egész albumba. Ezzel elérkeztünk az album legdrámaibb pontjához, a White Light-hoz. Ha még nem létezett volna hardcore ballada, nos tessék, itt van. Véleményem szerint ez nem hogy az album legjobb dala, de az általam hallott új vonalba tartozó hardcore bandák óta talán a legjobb dal is, és nem mellesleg a frontember elhunyt testvérének, Ryannek szól. Thirty Tree sorban a 8 nóta. Nos azt gondolom, hogy a kezdő riffek hallatán sokan át fogják lépni ezt a dalt (kivéve talán a hölgyeket), talán itt érződik legjobban Mr. McKinnon munkássága leginkább. Azt kell hogy mondjam, egy keménykedni próbáló ADTR-re hasonlít, ami valljuk be, nem áll jól a TGI-nek. Face Value sokat mondó címmel a 9. nóta. Itt egy éles kanyarral ismét a régi önmagukat idézik, továbbá a dalban hallható egy vendég torok is, mégpedig Andrew Neufeld (Comeback Kid) személyében. Pár unalmas, semmitmondó perc (Deceiver) után, jön az utolsó dal, Test the Limits címmel, ami úgy érzem jól zárja az albumot, hamisítatlan TGI, hangulatos szöveggel. Az őszintét megvallva első hallásra furcsa lehet az új vonal, viszont azt gondolom, pontosan ez az a banda, akik igen is megérdemlik azt, hogy lepörgesd magadban többször ától cettig, megszeresd, mert alapvetően egy roppant szerethető csapat, az amúgy sekélyes, unalmas, és tucat színtéren. Nem azt mondom, hogy nem történt némi változás, mert történt, ez tény, de ezzel együtt csak ismételni tudom magam, hogy ami más együtteseket vitt el teljesen más útra, vagy akár mondhatni tévútra, az ebben az esetben csak egy kis „fűszer” formájában jelenik meg az albumon. Úgy vélem, hogy ennyi belefér. Összességében egy meglehetősen jó, hallgatható albumot kaptam a kezembe, ami a mai, valljuk meg silány és unalmas piacon, egy igazi kis béke szigete lehet azoknak, akik még emlékeznek arra, milyen is volt az, amikor még a zene a szórakozásról szólt. Innen is grat a srácoknak, és bátran ajánlom mindenkinek, aki követte a csapat eddigi munkásságát. www.facebook.com/theghostinside www.theghostinside.com www.theghostinsidestore.com www.twitter.com/theghostinside www.epitaph.com