tartalomkoncertekgalériaimpresszumvideókletöltés
Koncertek

Wacken 2014

Wacken 2014
2014. Júl. 31 - Aug. 02. - Wacken Néhány év elteltével ismét eljutottam a német metálparadicsomba. Nyugodtan kijelenthetem, hogy a kontinensen nincs még egy ilyen kaliberű rendezvény. Persze akadnak vetélytársak, mint a francia Hellfest vagy a spanyol Resurrection, de Wacken a legdurvább csapás. Mivel a fesztivál idén ünnepelte a 25. születésnapját, várható volt egy erősebb történet. Az évek a szervezettségen is meglátszanak: a biztonsági őrök nem ellened vannak, hanem érted (mint minden más külföldi fesztiválon). A szabályok betartása mellett korrektek és segítőkészek. Sajtós jegyeinknek köszönhetően idén először bejutottunk a VIP részlegre. A sima kempinggel se lettek volna gondjaink, de ismerősök tanácsára - miszerint őket egyik éjjel a sátorban alvás közben kirabolták - semmiképpen se szerettünk volna a "pórnéppel" együtt táborozni :). Itt a kempinglakók komolyan gondolják a fesztivált! Elég erős armadákkal érkeznek: platós teherautókon sörpadok, 40 fős buszok, saját mobil toi-toi (nehogy már el kelljen sétálni a "hivatalos" wc-ig, ami lehet tele van "töltve"). A kemping már a mínusz 3. napon megtelt. Egy hétre jönnek, kell a minimál luxus: nagy hangfalak üvöltenek, aggregátorok és hűtők berregnek mindenhol.
VIP rész profi: zuhanyzó, telefon- és laptoptöltés, gitárkiállítás. Az ember leülhet egy fotelbe összekaparni a gondolatait. Közelben étel-ital pult. Bármikor összefuthat fellépőkkel, nincs meg a sztárkodás mint a magyar fesztiválokon (ahol a zenészek Istent játszva közlekednek), oda is ülhetsz dumálni velük. Természetesen maga a fesztivál jobban érdekelt, ezért nyakunkba vettük a nem kis területet. Megsaccolni se tudom mekkora helyet foglal el az egész, de képek alapján kisváros méretűre tippelnék. Ezt körbesétálni embert próbáló feladat (főleg ha szórakozni is szeretnék), ezért koncentráljunk csak a fesztiválra, maga a kemping egy külön cikket érdemelne:) Egyik kedvenc részem a Wackinger Village, ahol egyfajta képzeletbeli időkapun lépünk át: középkori sátrak, kovácsműhely, bőrdíszművesek, stb... aki jobban át szeretné érezni, beállhatott íjászkodni, dárdát hajítani, vagy karddal és pajzzsal a kézben egy csatajelenetbe. Visszarepültünk az időben! A falu közepén veszteglő csatahajó pultként funkcionált. A fesztivál elengedhetetlen kelléke a pirotechnikai látványosság. A nagyszínpad feletti óriási Wacken logó egész este lángolt, de a környező területeken is random belefuthatsz előre megrendezett lángszórós vagy disznóperzselős műsorokba. Néha extrém vizekre sodródtunk: egy teherautó platóján szado-mazo showt tartottak, ahol kikötöztek egy lányt. A falon lógó kellékekből következtetve nem sokáig lesz maradásunk, nem kedvelem az ilyesfajta mutatványokat. Wacken esetében ugyanolyan fontos szerepet játszanak a bent zajló események mint a rendezvénynek helyet biztosító és nevet adó Wacken falu, ami olyan szinten együtt lélegzik a fesztivállal, hogyha nem látom el se hiszem. Az idős helyi lakosok fekete wacken polóba kiülnek a kanapékra, kempingszékekre a ház füves előterére és együtt söröznek a fesztiválozókkal. Nyugodtan oda lehet telepedni hozzájuk egy jó beszélgetés erejéig. Itt nincs meg az a bugyután skatulyázós hamis klissé, miszerint a fekete polós metálrocker egy félelmetes bunkó paraszt. Itt szívesen veszik ha leállsz dumálni, koccintatni pár dobozossal (netán röviddel), boldogan veszik a közös fotókat, mindenki mosolyog (ami lehet csak a jobbléti, nyugat-európai országok profilképe, de itt örülnek, hogy egy évben egyszer fellendül a falu élete olyan szinten, hogy reggeltől éjfélig fel-alá ömlik a tömeg, ami lehet annak is köszönhető, hogy a fesztivál bejáratától a kisboltig a falun keresztül vezet az út. De ez az út leginkább egyfajta kikapcsolódási hely: mindenhol fekete polósok ücsörögnek, beszélgetnek, ha úgy van, vásárolnak házi készítésű muffint az öreg nénitől vagy az unokáitól. Nálam már maga ez a képlet is elég egy jó fesztiválhoz. Azt se bántam volna, ha egy zenekart se látok. Lehet jövőre jegyet se veszek a fesztiválra, csak itt kint szórakozom:) A fellépők 4-5 helyszínen kapnak lehetőséget, hogy szórakoztassák a nagyérdeműt. Alapból nem volt nehéz dolguk, mert a hangosítás, fény- és egyéb technikák olyan profi szinten működtek, hogy aki erre panaszkodik az valószínű vak vagy süket. Természetesen nem vagyok igénytelen zeneileg, de a normális hangerő sokat dob az élményfaktoron. Kisebb bandák is helyet kapnak, de nem könnyű a bejutás: a magyar Room Of The Mad Robotsnak is több hazai versenyen kellett megmérettetnie magát ahhoz, hogy felléphessen a "metál mekkában". Tehát elég magasan van a léc, főleg ha nem német zenekarról beszélünk. Gratulálok nekik, hogy egy ilyen neves fesztiválon helyet kaptak, még ha nem is néztük meg őket:) Néhány zenekart kiemelnék: Motörhead: ahol Lemmy végre nem esett össze, vagy nem maradt el a koncert. Volt szerencsém hozzájuk több alkalommal (persze csak fesztiválon, külön koncertért nem fizetnék). Nem az én világom de a közönség szépen megőrült. Itt láthattuk a legendás "Lemmys" kujon nézést is. Ezt követően belefutottunk a sátorszínpadnál egy pankrációba, ahol volt minden: szurkolók, modellek, transzparensek, győztesek és vesztesek. Heaven shall burn: akik megmutatták, milyen hazai pályán játszani. Ismét ők gerjesztették a fesztivál legnagyobb circle pit-jét. (lehet manapság nagyobb kört fut a közönség de a 2007-es random produktumukat azóta se tudták felülmúlni: www.youtube.com/watch?v=NIFlWj2hkLY. ) Apocalyptica: metálzene vonós hangszerekre optimalizálva, szimfonikus zenekari háttértámogatással. Komolyzenei produktum hajrázással, színpadon rohangálással és közönséghergeléssel. Igazi kuriózum, vétek lett volna kihagyni. Arch Enemy: az új énekes lány, Alissa jól adja a számokat, megfelelő frontember. Látszik, hogy az énekes váltás új energiákat szabadított fel a zenekarból. Amon Amarth: hatalmas tömeg, a színpadon két sárkányfej, a felcsapó lángok látványa beszédes. Új és a régi számok jól kevert sorrendben. A hangosítással némi gond lehetett, elég halkan szólt. De a zenéjük még így is letarolja az embert. Avantasia: két órás sztárokat felvonultató színházi showműsor Michael Kiskével az élen. Ömlöttek a slágerek jobbnál jobb énekesekkel. A végére tartogatták az össznépi dalolászást, olyan énekesekkel mint Bob Catley, Eric Martin vagy Amanda Somerville. Igazi népünnepély. Kreator: a thrash metál csak úgy berobbant a színpadra. Kompromisszumoktól mentes, durván intenzív energiával megtöltött indulatok. A 2014-es Wacken ismét hozta a megszokott formát. Minden metálzenét kedvelő embernek kötelezővé tenném, "az életben egyszer látni kell" kategória. Magyar pénztárcának kicsit megterhelő lehet, de inkább egy Wacken mint három magyar fesztivál.

[2014-09-06 09:25 feltöltő: rasztamas]